11. Fejezet

Tizenegyedik fejezet

                                                                                                       

MIA

 

Fordította: Meridiana

 

Álmodom? Még mindig? Akkor nem akarok felébredni.

Azt hiszem ez volt életem legjobb randija. Az étterem csodás volt, az étel rendkívüli, és a pasi? Egy két lábon járó álom.

Alex odakísért a kocsihoz, finoman átkarolva. Nem voltam egyéb, mint egy pulzáló idegcsomó. A vacsora alatt egészen nyugodt voltam, de most tiszta idegbeteg lettem, újra a „hasra esek mindenben” Mia. Úgy tűnik, mintha működnének a végtagjaim, aztán egyszer csak megbotlok. Alex persze elkapta a karom, hogy megtartson, de nem úgy tűnt mintha nagy ügyet csinálna belőle. Úgy tűnt, hogy észre sem vette, hogy majdnem arccal a járdán végeztem.

Megálltunk az étterem előtt, a szívem majd kiugrott a helyéről. Remélem abban a pillanatban több kalóriát égettem el, mint egy jó kardió edzéssel.

És erre minden okom meg is lett volna, annyi fagyit ettem meg az előbb.

Alex keze még mindig a karomon volt, az ujjai végigsimítottak a könyökömön, amikor kimentünk. Egymás felé fordultunk. Ki akartam venni a kulcsaimat, de a kezeim felmondták a szolgálatot. Fabio elkezdte az ajtót kaparni bentről. Gondolom megérezte az illatomat. Nagyszerű, most emiatt is magyarázkodhatok.

– Bocsánat, a macskám. Néha olyan seggfej.

– Általában azok – nevetett Alex.

Jaj, ne, nem szereti a macskákat?

Koncentrálj Mia, a kulcsok!

Alex azonban úgy nézett rám, hogy teljesen megfeledkeztem róla, merre is vannak a kulcsaim. Olyan átható pillantása volt, hogy hirtelen csak arra tudtam gondolni, bárcsak mindenem áthatná. Atyaég, mik nem jutnak eszembe, miközben itt állunk az ajtóm előtt, az első randi után? Nyeltem egy nagyot, megnyaltam az ajkaimat, és felemeltem az állam, jelezve, hogy készen állok az ajtó előtti csókra.

Az agyam próbált leállítani, de nem hagytam neki, elhessegettem mindent.

– Nagyszerű este volt – mondta lágy hangon.

Erre Fabio egy újabb kaparászással felelt. Megálltam, hogy ne rúgjak bele az ajtóba.

– Én is jól éreztem magam.

Mosolyogva közelebb lépett, fogva tartva a pillantásával. Féltem megmozdulni, nehogy a lábára lépjek. Ő továbbra is közeledett és én arccal felé hajoltam. Ő meg hozzám hajolt, lehajtotta a fejét és az ajkait az enyémre helyezte.

Először nagyon lágy volt a csókja. Csukott szemmel olvadozott a testem. Mikor a keze átölelte a derekam, én is megfogtam a karját és nem bénáztam el semmit. Csak egyszerűen megfogtam a felkarját, az agyam és a testem végre együttműködött.

Elértük azt a pontot, ahol elhúzódhatott volna és akkor ez egy tökéletes első randis csók lett volna. Elhúzódhatott volna, de nem tette. De ahogy eltávolodott, már nem volt az. Összeszorította a száját, mint aki befejezte, azután újrakezdte, a kezei szorosabban fogták át a derekam. A nyelve súrolta az ajkaimat és én erős késztetést éreztem, hogy visszacsókoljam.

Csókolt és a nyelve táncot járt az enyémmel, lassan és érzékien. Megbillentette a fejét, közel húzott magához és olyan mélyen csókolt meg, hogy teljesen elfelejtkeztem arról, hogy hol is vagyok. Csillagokat láttam, icipici szikrák futottak keresztül rajtam, és minden idegvégződésem lángolt. Megmarkoltam a karját csak hogy érezzem az izmait. Minden gondolat kireppent a fejemből és semmi más nem maradt, csak borostája, amit a bőrömön éreztem, a szája összegabalyodott az enyémmel, és a karjai szorosan körülöleltek.

Lassan mozdult meg és próbáltam összeszedni magam. A szorítása lazult, az ajkai még összeforrva az enyémmel várakoztak. Nem akartam, hogy abbahagyja, de egy lélegzetvételnyi szünet után, hátrébb húzódott.

Pár másodpercbe beletelt, mire egyáltalán ki tudtam nyitni a szemem. Beleszédültem és teljesen kábult voltam. Még senki nem csókolt meg így. Annyira tökéletes volt. Még soha nem voltam ilyen zavart. Általában zavarban lennék, és mindenféle hülyeséget csinálnék.

De nem most, nem vele.

A szemei csillogtak és azt éreztem, ő is azt a kábulatot érzi, mint én. Pici mosolyt villantott, a kezei pedig még mindig a derekamat fogták. Be akartam hívni. Minden női ösztönöm azt súgta az agyamnak, hogy hívjam meg ezt a férfit a lábaim közé. A szívem dübörgött, semmi más nem lett volna képes lehűteni ezt a késztetést, csak az, ha megteszem.

Épp kinyitni készültem a szám, hogy behívjam, amikor Fabio kiüvöltött az ajtón keresztül. Nem gondolnád, hogy a macskák egyáltalán tudnak üvölteni, mi? Akkor még nem találkoztál Fabioval.

Ez megtörte a varázst, és megint olyan szerencsétlen flótás érzésem lett. Nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak, vajon hagyjam figyelmen kívül a seggfej macskám és csókoljam meg újra Alexet? Ő csak bámult rám, és várta mit teszek vagy mondok. Végül mindkettőt megléptem és közben véletlenül ismét rátapostam a lábára.

– Ó Istenem, annyira sajnálom. – Fabio ismét felüvöltött és ezúttal tényleg belerúgtam az ajtóba. – Fogd már be!

Alex kezei lehullottak rólam és hátralépve csak annyit mondott. – Rendben!

Hát ez nagyszerű, épp most kaptam egy bugyiáztató csókot, már el is rontottam a pillanatot. Újra nekiálltam keresgélni a kulcsaimat. – Én... itt voltak valahol… Talán be kellene mennem és foglalkoznom a puncimmal… Ó, Istenem… Úgy értem a macskámmal.

Nevetett és hátrált egy kicsit, nemtörődömnek tűnve, mint aki pontosan tudja, hogyan ér véget a randija. – Rendben, akkor egyedül hagylak… a macskáddal. Üzenek majd, jó?

A szívem lesüllyedt, a gyomromon át egyenesen le a lábaimba, egészen a talpamig. De próbáltam úgy tenni, hogy ebből ne tűnjön fel semmi. – Persze, szuper lenne.

Megvárta, amíg kinyitom az ajtót, de semmi jelét nem adta, hogy bejönne. Nagyszerű, mi? Úgy csókolt meg, mint aki fel akar falni, de nem ront ajtóstól a házba. Ilyen egy igazi úriember.

Bár attól tartok, szerintem meg pont nem. Valószínűleg csak túl furcsának talált és úgy döntött nem éri meg.

– Jó éjt, Alex – Kinyitottam az ajtót és bedugtam a lában a nyílásba, nehogy Fabio kitolja a seggét, csak azért mert kíváncsi miért késlekedek annyit. Nem szökött ki, csak a farkát billegette a konyha felé menet, abszolút magabiztosan, annak tudatában, hogy jövök és megetetem.

– Jó éj, Mia – válaszolta mosolyogva Alex, aztán fogta magát és elment.

A lakásba lépve nagyot sóhajtva becsuktam az ajtót. Ez olyan sablonos, de most már megértem az embereket, amikor így viselkednek. Különösen egy ilyen csók után.

Tudomásul kell vennem, ezt elcsesztem. Számolnom kellett vele.

Kíváncsi vagyok vajon Alex fog-e üzenni. Az első igazi randink volt és én rögtön kiborítottam a vizet, számtalan hülyeséget csináltam vacsora közben, és elrontottam a nagy pillanatot is a végén.

Fabio nyávogni kezdett.

– Utállak, te kis szemét. Mi volt ez a bömbölés, mi? Mintha éhen akarnál halni!

Ledobtam a táskám a pultra és kinyitottam neki egy macskakaját. Idióta, seggfej macska.

Jól esne egy forró zuhany, szóval kényeztetem magam egy kicsit a fürdőben. Legalább a víz ellazít. Amikor végeztem kicsit másképp láttam a dolgokat. Megtörölköztem és felvettem egy pólót és egy melegítőt, aztán csináltam egy teát és leültem a kanapéra a laptopommal.

Azt feltételeztem, hogy sokáig kell várnom, mire Alex elhatározza, hogy írni fog. Ki akartam beszélni valakivel ezt az estét, de ha felhívom Shelbyt, a fejemre fogja olvasni az összes hibát, amit elkövettem. Jól ismer, az igaz, de az ő fogalma arról, hogy „meghallgat” az, hogy rámutatna az összes hibámra és részletesen felvilágosítana az összes részletről, amit tökéletesíthetnék. De most semmi szükségem nem volt a nagy tesó kioktatására. Egyszerűen ki kellett eresztenem a gőzt.

Megnéztem a messengert, hogy Lexi elérhető-e. Ő mindig olyan jó abban, amikor a randi katasztrófák után vigasztalni kell.

Helyesbítek, ez nem volt katasztrofális. Nem teljesen. És emiatt vagyok a legcsalódottabb. Élveztem. Alexszel olyan jól éreztem magam, az este nagy részében olyan könnyedén mentek a dolgok. Nem izgultam folyton a kezem meg a lábaim miatt és jól éreztem magam.

Na és természetesen ott volt még a színtiszta hihetetlen csók is.

Lexi a neten volt, szóval küldtem neki egy üzenetet és befészkeltem magam a kanapéra, amíg a válaszára vártam.