14. Fejezet

 

Tizennegyedik fejezet

                                                                                                      

MIA

 

Fordította: Meridiana

 

Nem vagyok biztos, hogy a bor teszi, vagy ez az egyszerűen szédületes randi az oka, de nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Még egy pasi sem volt ilyen szórakoztató, Alex és én pedig végignevettük az egész estét.

Megtartotta az ígéretét és egy nagyon kellemes másik helyre vitt el, egy Canlis nevű helyen szerzett asztalt. Nem tudom, hogy csinálta ilyen rövid idő alatt, de a vacsora fantasztikus volt. Épp olyan sármos volt és ámulatba ejtő, mint legutóbb. Ráadásul én sem borítottam ki semmit.

A lényeg, hogy egész este kényelmesen éreztem magam, attól a pillanattól kezdve, hogy felvett, egészen mostanáig. Hazafelé tartottunk a kocsival és ahelyett, hogy ideges lennék és kényelmetlenül érezném magam, nyugodt voltam. Sőt, egy kicsit feldobott.

Tegnap, mikor a munkahelyemen összefutottunk bajban voltam. Amikor beléptem a szobába, eltartott pár másodpercig mire összeszedtem magam. Láttam, hogy a papírjaimban a Lawson név szerepel, de meg sem fordult a fejemben, hogy Alexnek köze lehet hozzá.

De volt, ott ült velem szemben az asztal másik oldalán. Minden, amit tehettem, hogy a munkára koncentrálok. Mérges voltam rá, amiért felültetett, de a tény, hogy pokolian jól nézett ki, csak még jobban dühített. Nem akartam gyengének látszani a fickó miatt, aki így otthagyott. De igazán nem tudok máshogy érezni Alex iránt, nem számít, milyenek a körülmények.

Talán lehettem volna egy kicsit keményebb, amikor randira hívott, de annál a pontnál hagytam fel az ellenállással.

És hálás vagyok ezért.

Végigfutottam gondolatban a listámon, amíg Alex leparkolt a kocsival a ház előtt.

Üveg bor? Pipa.

Borotvált láb? Pipa.

Speckó melltartó és bugyi? Pipa.

Macska játékok, amik megijesztheti a látogatókat? Volt néhány, de elraktam. Pipa.

Tiszta lepedő? Egy sürgős mosodai rohanás után ma délután, még egy pipa. A hölgy készen áll.

Nincs még egyszer egy ajtó előtt feszengő Mia ma este. Ma este nem lehetek más, csak a készen állok egy agyeldobós szexre Mia.

Talán egy kissé túl magabiztos vagyok. De Alexnek isteni illata volt, a mosolya kifogástalan, az érintése érzéki és a pillantása sokat ígérő. Készen állok.

Kinyitottam a bejárati ajtót és minden, amit csípő alatt elképzeltem, azt akartam, hogy valósággá váljon. Nem érdekelt mit csinálhat az a seggfej macskám, nem ronthatja el újra.

De alighogy beléptünk az épületbe, tudtam, hogy nem stimmel valami. A lépcsőház sötét volt és valaki zseblámpával világított a lépcső tetején. Ráadásul, iszonyú hideg volt. Az épület mindig is huzatos volt, de esküszöm hidegebb volt bent, mint kinn.

– Úgy tűnik, nincs áram – mondta Alex. Elővette a telefonját, hogy világítani tudjon vele. – Akarod, hogy leellenőrizzem a lakásod?

– Igen. Szeretném.

Felmentünk a lépcsőn a telefonnal világítva, ahogy az ajtóm felé mentünk több hangot is hallottam az előtérből. A szomszédom, Jim állt az ajtóban és felénk világított. Körülbelül az ötvenes évei közepén járt és egyedül lakott, ha nem számítjuk az öt hatalmas akváriumát. Mindig kicsit aggódtam, nehogy összetörjenek és elárasszák az egész emeletet.

– Hello, Jim. Mi történt? – kérdeztem.

– Nincs áram – válaszolta. – Az egész épületben. Órák óta. A halaim meg fognak fagyni.

Most valaki kibaszottul kitolt velem. Elátkoztak? Vagy legyek olyan pofátlan és hívassam meg magam Alexhez ma este? Fogadok, nála van áram.

Megálltam az ajtóm előtt és Alexhez fordultam. – Sajnálom. Nem tudom mi a baj. Az épület ugyan elég régi, mindig van vele valami.

– Itt meg lehet fagyni. Ilyen hideg van a lakásban is? – dörzsölte össze a kezeit.

Fabio az ajtót karmolászta. – Gondolom, igen. – Jim felé fordultam, aki még mindig az ajtajában állt. Gondolom arra várt, hogy valaki mondja meg mikor lesz áram. Elég fura csávó.

– Hé, Jim, tudod mikorra javítja meg az E-ON?

– Fogalmam sincs. De jobb, ha sietnek. A halaimnak állandó hőmérséklet kell.

– Nagyon aggódik a halai miatt – súgta halkan Alex.

– Igen. Jim… kedves, de egy kicsit furcsa – mondtam. – Menjünk be, ellenőrizzük, mennyivel van melegebb benn. Szeretnél… bejönni?

– Igen. Szeretnék meggyőződni róla, hogy nem egy hűtőben hagylak ma este.

Vagy bejöhetnél és felmelegíthetnél. Majdnem kimondtam, de szerencsére becsuktam a szám, mielőtt kijött volna.

Nem volt melegebb a lakásban. Lefogadom, azóta nem volt áram, hogy elmentem otthonról, nincs szinte szigetelés. Fabio a narancsszínű szőrével és a cicahájával nem hiszem, hogy bármit észrevett a hőmérsékletváltozásból. Alexet vizslatta, de nem volt vele barátságtalan. Ez jó jel volt. Megszagolta a cipőjét néhány másodpercig, én meg leguggoltam, hogy megsimogassam.

– Szia, Fabio – futattam végig a hátán a kezem, mire körbehízelegte a lábam. – Hideg este van, igaz?

Nyávogott egyet és kiőgyelgett a konyhába a vacsorájáért.

– Itt is hideg van – mondta Alex zsebre vágva a kezeit.

Körbenéztem. Nem volt teljesen vaksötét, mert beszűrődött egy kis fény az ablakon. De érezhetően hideg volt. Meglátszott a lehelet. Nem tudnék ma este itt maradni. A boldogságom elillant, amikor rájöttem, hogy lőttek az Alexszel töltött estémnek, és fel kell hívjam, Shelbyt hogy átmehetek e hozzá.

– Sajnálom, azt hittem esetleg megiszunk egy üveg bort, vagy valami ilyesmi, de úgy tűnik, ez nem jön össze ma este.

– Tudsz hová menni ma éjszakára? – kérdezte.

Bámultam a telefonom, tíz óra múlt, Shelby pedig korán fekszik. – Persze, fel tudom hívni a nővérem. Utálom, hogy fel kell ébresszem, de náluk tudnék aludni, van egy plusz szobájuk.

Alex hosszan nézett, mint aki gondolkodik valamin. – Rendben.

Úgy tűnt, valami mást akar mondani, így picit haboztam, mielőtt beütöttem Shelby számát a telefonomba. De visszadugta a kezeit a zsebébe és elfordult.

Vettem egy nagy levegőt és megacéloztam magam a nővérem nyivákolásával szemben, hogy felmertem kelteni.

Épp mikor hívtam volna, Alex közbevágott. – Várj, nekem is van.

– Mid van neked is?

– Van egy plusz szobám – mondta. – Igazán még nem használtam. Örülnék, ha eljönnél hozzám. Megértem, ha kényelmetlennek érzed, de ha nem akarod felébreszteni a nővéred…

Ott aludni Alexnél? Igen,kérlek. – Az nagyszerű lenne, köszönöm. Ha biztos vagy abban, hogy nem bánod.

– Persze, hogy nem.

– Rendben, bedobok pár dolgot.

– MI lesz a macskával? – kérdezte.

Fabio nyávogott egyet, én pedig kimentem a konyhába, hogy megetessem. – Ó, ő holnapig elvan. Nagyon sok beépített szigeteléssel rendelkezik.

Bedobáltam néhány dolgot egy kis táskába – váltóruhát, egy trikót és egy rövidnadrágot alváshoz, néhány alap piperét. Egy kis részem újra életre kelt, tudva hogy Alexhez megyünk. Annyira örültem, hogy felajánlotta. Még megmenthető az este, annak ellenére, hogy a lakásom állapota majdnem meghiúsította.

Fabio néhány karmolása után, elindultunk Alexhez. Greenlake közelében lakott, egy sokkal modernebb épületben. Szerencsére volt világítás az ablakokban, amikor megérkeztünk. Felvezetett az emeletre ahol a lakása volt és becsukta mögöttem az ajtót.

– Bocsánat, nem vártam vendéget ma este. – Lépett beljebb, felkapcsolta a lámpát és gyorsan összekapkodott pár dolgot. Kedves a lakása. Egy kanapé és egy asztal volt a falra szerelt tv-vel szemben, egy kis étkező és egy iroda, a konyha közelében.

– Leteheted ide a cuccaid – mondta, a vendégszoba felé mutatva.

– Köszi – mondtam miközben elhaladtam mellette a szoba felé, hogy lerakjam a táskám az óriási ágyra. Tényleg azt hiszi, hogy itt fogok ma aludni? Vagy tényleg egy úriember, vagy nem szeret osztozni az ágyán. Vagy én értem teljesen félre a helyzetet. Nem először fordulna elő.

– Minden van itt, hogy kényelmesen érezd magad és a lepedő is tiszta.

– Igen, nagyszerű lesz.

Egy pillanatig habozott, megdörzsölve az állát. – Ha nem vagy túl fáradt, esetleg ihatnánk valamit?

Egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem meg. Egy pillanatra már elkezdtem aggódni, hogy egyedül küld el aludni. – Szeretnék egyet.

Alex a konyhába ment és elém rakott két vörösboros poharat, amíg helyet foglaltam a kanapén. Ugyanolyan halovány illata volt mint neki – cédrus és gyömbér keveréke, de ne kérdezd, ezt honnan tudom –, de le kellett állítanom magam, nehogy belefúrjam a fejem a párnák közé, hogy az illatát érezhessem.

A kezembe adta a poharam, óvatosan tartva a szárát, mint aki biztosra akar menni, hogy erősen fogom. Még mielőtt kínossá vált volna, mert gondolom eszébe jutott, hogy mindent kiborítok, kivettem a kezéből.

– Köszönöm.

Elhelyezkedett a kanapén felém fordulva, így velem szembe került. Rögtön ideges lettem újra, és vettem egy mély lélegzetet, csak hogy biztosan ne öntsem magamra a bort, amikor beleiszom.

– Szóval, Fabio? Érdekes név egy macskának.

– Régebben elcsentem a nagymama romantikus ponyváit és az egyik borítóján Fabio szerepelt. Azt gondoltam vicces név lesz – mondtam nevetve.

– Az, de tetszik – mondta. – Azt mondtad szemétláda. Nem tűnt olyan rossznak.

– Csak várj amíg, reggel hatkor arra ébredsz, hogy felmászik rád és az arcod pofozgatja csak azért, mert enni akar. Akkor te is seggfejnek hívod majd.

Alex felhúzta a szemöldökét és észbe kaptam, hogy már megint mit mondtam. Igazából arra célozgattam, hogy nálam fogunk szerelmeskedni és együtt ébredünk másnap reggel.

Ő előbb rájött, mint én, és ügyesen témát váltott, mielőtt én bármi mást mondhattam volna. Csevegtünk még kicsit, és közben iszogattuk a bort. Kicsit elnehezültek a szemeim és azon csodálkoztam, vajon miért nem mozdul.

Letettem a borospoharam az asztalra, kihasználva, hogy ezzel a mozdulattal közelebb csusszanhatok hozzá. Minden egyes perccel, ahogy fészkelődtem, a szívem egyre gyorsabban vert, a belsőm bizsergett. Azon kaptam magam, hogy a száját figyelem, miközben beszél, és azt kívánom bárcsak a bőrömön érezhetném. Már tudtam milyen, amikor megcsókol, és újra akartam.

A karja a hátam mögött feküdt a kanapén, közel a vállamhoz. A hajammal játszott a kezeivel miközben beszélt, az volt az érzésem nem is tudja mit tesz vele. Az ujjai megérintették a bőröm, és végigfutott rajtam a bizsergés. Abból ítélve, ahogy visszatartotta a lélegzetét ő is ugyanazt érezte.

Megnyaltam a szám, ő pedig letette a poharát az asztalra. Nem tudta elszakítani a pillantását a számról. Közelebb hajolt és az idő megállt, ahogy az ajkai súrolták az enyémeket.

Még közelebb fészkeltem magam és a szánk egymásba olvadt. Alex ujjai a hajamba mélyedtek és sürgetően hajtotta hátra a fejem. A keze erős volt, a nyelve pedig az ajkaimmal játszott. Ízlelgetett, mint a bort és az álmom megvalósulni látszott.

Magához vont és levettem a pólóját, égtem a vágytól, hogy többet érezzek belőle. Másik keze a derekamra tévedt, bekukkantva a pólóm szegélye alá, az ujjai pedig a bőrömön játszadoztak. A szakálla lágy és izgató volt és érintése áthullámzott a bőrömön.

Ez volt az, amire egész este vártam. A testem újra elolvadt alatta, nem óvatoskodtunk, nem szégyenlősködtünk. Csak Alex szája létezett, a nyelve táncolt az enyémmel, a kezei mindenhol ott voltak. A lélegzetünk felgyorsult és a szívünk egyre gyorsabban vert. A kezei sürgetően bújtak a pólóm alá, a bőröm már lángolt. Kétségbeesetten akartam többet, levenni a ruháinkat, hogy semmi se állhasson közénk.

Ahogy megemelte a melleimet a melltartón keresztül, a bimbóim megkeményedtek, és a vágytól remegve nyomtam őket a bőrének. Felhúztam az ingét, és próbáltam róla leráncigálni, de amilyen gyorsan csókolt meg, olyan gyorsan abba is hagyta.

Sokkot kaptam, ahogy a szája elhagyta az enyém, és kinyitottam a szemem. Kivette a kezeit a pólóm alól és arrébb mozdult.

– Sajnálom, Mia – kapkodta a levegőt. – Nem gondoltam, hogy ezt fogjuk ma csinálni.

Az agyam próbált magához térni, de a legtöbb vér még mindig a testemben volt, nem az agyamban. – Mi van?

– Én… csak… nem tudom  megtenni, nem ma este – szorította össze a száját.

Úgy éreztem magam, mint aki nekiment az üvegajtónak, amit nem vett észre. Megigazítottam a szemüvegem és felálltam és beleütöttem a lábam az asztalba. Mindkét pohár felborult, de szerencsére már üresek voltak. – Ez annyira megalázó. Azt gondoltam... nem érdekes.

– Mia, várj

– Nem, semmi gond – mondtam és próbáltam úgy elmenni mellette, hogy ne érjek hozzá, vagy ne essek hasra. –  A mai este… elment az áram… vendégszoba…

Újra szólt hozzám, de a szemeim könnyben úsztak és nem akartam, hogy így lásson. Fogalmam sem volt, mi történhetett, de iszonyú csalódott voltam. Teljesen rossz ötlet volt. Nem mutatta volna meg a vendégszobáját, ha nem akarta volna, hogy itt aludjak. El kellett volna fogadnom a meghívást, ahelyett hogy felkínálkozom. Valószínű még egy pohár bor mellett sem akart volna velem üldögélni. Itt vagyok, betörtem az otthonába, feltartom és még azt hittem, hogy…

Becsaptam az ajtót magam mögött és levetettem magam az ágyra. Talán el kéne mennem. De az éjszaka közepén járunk, a lakásom olyan hideg, mint egy jégkrémes kocsi, és vezetni sem tudok. Taxit kellene fognom vagy ilyesmi, aztán elvitetni magam Shelbyhez. Vagy ez, vagy begubózom az összes pokrócomba és remélem, hogy majd Fabio melegen tart.

A legjobb ötletnek azt tűnt, ha maradok. Reggel korán felkelek és elmegyek, mielőtt Alex felébredne. Az utolsó dolog, amire szükségem lenne, egy kínos reggeli találkozás. A hé, mi láttuk egymást meztelenül múlt éjjel találkozás istenien fura lenne. De mi volt ez az elutasítás? Bassza meg.

Átvettem a trikóm meg a rövidgatyám és kisettenkedtem, de meggyőződtem előtte, hogy Alexnek nyoma sincs. Úgy tűnik a hálószobájában van, amit ha úgy vesszük meg sem mutatott, szóval ez is feltűnhetett volna. Ha szexet akart volna, akkor végigvezet a lakáson, csak hogy meggyőződjön, hívogatónak találom-e az ágyát.

Kiszöktem a fürdőbe és miután végeztem, ismét leellenőriztem tiszta-e a levegő, mielőtt visszamentem a vendégszobába. Becsúsztam a takaró alá, és tényleg finom volt a lepedője, ezt el kell ismernem. Bekapcsoltam az olvasóm, és azt terveztem olvasok egy kicsit, amíg lenyugszom.

Reggel pedig eltűnök.