15. Fejezet

 

Tizenötödik fejezet

                                                                                        

ALEX

 

Fordította: Maya

 

A bűntudat és a sajgó golyók gyilkos kombináció.

A szobám mennyezetét bámulom, képtelen vagyok elaludni. Szarul érzem magam, amiért felzaklattam Miát, de csupán másodpercekre voltam attól, hogy lerángassam a ruháit és megdugjam a kanapémon. Ahogy fekszem az ágyban, azon tűnődöm, hogy meg kellett-e volna tennem. Kétségtelenül ő is akarta. Akkor miért habozok? Miért kell túlkomplikálni?

Nem az volt a hibám, hogy nemet mondtam neki, sőt nem is az, hogy smároltam vele. Jóval azelőtt szúrtam el nagyon. Nem kellett volna idehívnom, mikor már elhatároztam, hogy ma este nem fogok vele lefeküdni.

Teljes mértékben azt terveztem, hogy udvariasan elutasítom az ajánlatot, hogy bemenjek, mikor vacsora után kiraktam. Fejben mindent kigondoltam: édes csók az ajtónál, néhány szó a lassú haladásról, hogy ne tűnjön úgy, mintha elutasítanám őt és szép jó éjszakát kívánok. Aztán néhány napig távol maradok Lexi közösségi média fiókjaitól, hogy ne halljak olyat BB-ről, amit nem kéne, újra elhívom Miát, és hagyom, hogy a dolgok maguktól történjenek.

Vagy tenni érte, hogy történjenek. Ezen a ponton olyan nagyon akarom őt, azt hiszem, nehezen tudnék még egy étkezést végigülni vele.

De amikor odaértünk a lakáshoz és elment az áram, nem hagyhattam csak úgy ott őt. Kibaszott hideg volt, és láttam, mennyire habozik felhívni a nővérét. Úgy döntöttem, hogy tudom kezelni, átjöhet és a vendégszobámban maradhat, és én ragaszkodhatok ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem fekszem le vele. De amit az agyam mond nekem, hogy tennem kell, és amit a testem többi része meg akar tenni, azok roppant különböző dolgok. Aztán ott volt a bor, a beszélgetés, és az apró érintések. Észre se vettem, hogy a hajával játszom, amíg a bőrét nem súroltam.

Amint elkezdtem csókolni, tudtam, hogy bajban vagyok. Miért állnánk meg azon a ponton? Miért ne hagyjuk, hogy magával ragadjon minket a pillanat?

Nehéz megmagyarázni. Olyan buzgó beszédet mondtam magamnak, mielőtt felvettem, és megbizonyosodtam arról, hogy az elhatározás, hogy várjunk még, elég mélyen beégett az agyamba. Talán valamiféle vezeklés volt, amiért olyan dolgokat tudtam, amiket nem kellene. Talán ezen a módon , mentegetem magam, hogy nem mondtam el neki, hogy tudom, hogy ő BB. De hihetetlenül fontosnak éreztem, hogy ne hagyjam, hogy ma este túl közel kerüljünk egymáshoz.

Habár nem gondoltam, hogy Miának ez ennyire fáj majd.

Azt hittem, megértette, hogy próbálok úriember lenni, még akkor is, ha nem tudja az összes okot, miért. De olyan gyorsan felállt és távozott, hogy nem volt lehetőségem elmagyarázni.

Jelenleg 2-0-ra állok Miával és attól félek, hogy nem lesz harmadik dobásom.

Pár óra már eltelt azóta, hogy lefeküdtem, de nyilvánvalóan nem fogok egyhamar elaludni. Felkelek és elindulok a konyha felé, ügyelve arra, hogy csendesen járjak, nehogy megzavarjam őt. A vendégszoba ajtaja alól fény szűrődik ki. Még mindig ébren van?

Megrázom a fejem és tovább megyek. Amúgy sem tudom, mit mondjak neki.

A konyhában töltök magamnak egy skót whiskeyt. Talán írok egy kicsit. Most nem tudom az agyamat egy romantikus történet köré fonni – a saját életemben elég keményen elbukom a történetet –, de dolgozhatok a sci-fi regényemen. Az szép témaváltás lehet. Hónapok óta ki sem nyitottam.

A whiskeyvel a kezemben megfordulok és megállok. Mia a folyosón áll, tágra nyílt szemmel és tátott szájjal.

– Sajnálom... nem tudtam... én csak – mondja úgy köpködve a szavakat, mint amikor ideges. – Fürdőszoba.

Bámul rám, és egy másodpercbe telik, mire rájövök, hogy semmi mást nem viselek, csak egy rövid boxert. Rögtön visszabámulok. Rózsaszín trikót és apró rövidnadrágot visel, ami megmutat... mindent. A trikó a melleihez tapad, mellbimbói kikandikálnak a vékony szöveten keresztül. A nadrágja szegélye és a dereka között kilátszik egy kis bőr. A lábai hosszúak és a csípője görbületével együtt olyan kibaszott szexik.

Bassza meg! Elmúlt éjfél, tehát technikailag holnap van, igaz?

Leteszem az italomat és átlépem a köztünk lévő távolságot. Elkezd valamit mondani, de az ajkaihoz érintem az ujjaimat. – Sajnálom, Mia. Csak arra törekedtem, hogy ne legyünk túl gyorsak. Nem akartalak megbántani.

– Össze vagyok zavarodva – mondja. – Azt hittem, hogy mi... és te akartad... de aztán nem...

– Nem, akartam. Akarom.

– Akkor miért?

– Folyamatosan próbálok veled helyesen cselekedni, és mindig rosszul sül el – kezemet a derekára csúsztatom és magamhoz húzom, hagyva, hogy érezze, ahogy a szilárd erekcióm a testéhez préselődik. – De most csak annyit akarok tenni, hogy megduglak, amíg nem látsz tisztán.

– Igen, kérlek – leheli.

Ennél jobb meghívást nem is kérhetnék. Hátrahúzom a hálószobám felé, megcsókolom, lehúzom a trikóját, kezeimet végigfuttatva a puha bőrén. Lerántja a szemüvegét és ledobja a folyosóra. Valahol az agyam hátuljában tudom, hogy emlékeznem kell arra, hol vannak, hogy később visszaadhassam neki. Az ajtón keresztül betolom a hálószobámba, elkapva, amikor megbotlik és letépem róla a nadrágját és a bugyiját.

Felemelem és a falhoz nyomom, a szánk őrjöngve összeütközik. Keményen csattanunk és valami a földre zuhan, de én figyelembe sem veszem. A lábai körém fonódnak, érzem a forróságát a farkamnál. Megragadom a fenekét, erőteljesen megcsókolom, felszabadítva mindazt a feszültséget, amit magamban tartottam.

Kezeivel a hajamba túr, úgy csókol, mintha elvesztette volna az eszét. Kétségbeesetten benne akarok lenni. Leteszem a lábait a földre, és letolom, majd oldalra rúgom az alsónadrágomat.

A keze azonnal a farkamon van, és én felnyögök. Kezemet a combjai közé csúsztatom, és ő zihál, ahogy a selymes nedvességéhez csúsztatom. Megcirógatom, érezve, a teste reakcióját. Újra megcsókol és beleharap az alsó ajkamba.

– Ó, Istenem, Mia, olyan keményen meg foglak dugni.

Visszatámolygunk az ágy felé, még mindig érintve, megragadva, cirógatva, csókolva egymást. Beleütközik az éjjeliszekrényembe és a lámpa a padlóra csapódik, de egyáltalán nem érdekel. Lenyomom az ágyra és fölé mászom, megcsókolom a nyakát, miközben a pompás lábait széttárja nekem.

Odanyúlok, és az óvszerekért tapogatózom a fiókban, közben valamit ledöntök az éjjeliszekrényről. A doboz leesik a padlóra, de felkapok egyet és feltépem. Csak egy másodpercbe telik, amíg felhúzom.

– Ez annyira nem igazságos – mondja Mia a farkamra nézve.

– Mi nem igazságos?

– Szó szerint tökéletes vagy. Olyan bámulatos vagy, és itt van még ez is?

Elmosolyodom. – Akarsz belőle?

– Ó, Istenem, igen – mondja.

Megfogom a csuklóit és a feje fölé szegezem a kezét. Zihál és a szeme felcsillan. A farkam a nyílása előtt incselkedik, megcsókolom a száját és hagyom, hogy a nyelvem az övéhez csússzon. Megdönti a csípőjét, hogy befogadjon, de én várakozásra késztetem, érezve, ahogy a sürgetése növekszik. Az állától a nyakáig végigcsókolom, még mindig lent tartva őt. Ő most az enyém, és szeretném, ha ezt tudná.

– Mit akarsz, mit csináljak? – kérdezi csendesen a fülembe beszélve. – Azt akarod, hogy könyörögjek?

– Megpróbálhatod.

– Kérlek – mondja és beleharap a fülcimpámba. – Kérlek, dugj meg!

Becsúsztatom a hegyét, de újra kihúzom.

– Még – mondja.

Még egy kicsit, aztán ki. Beszívja a levegőt, és én újra megteszem.

– Ó, Istenem, meg fogsz ölni – mondja majdnem kifulladva.

Belevezetem magam, és a feje visszahajlik, miközben a szemei lecsukódnak. Néhányszor pumpálok a csípőmmel, majd a nyakába nyögve mélyen benne maradok. Ő kibaszottul fantasztikus – forró és szoros, örömmel árasztva el engem. Megcsókolom a száját, élvezve az érzést, ahogy a puncija körém fonódik.

– Ezt akarod, kicsim? – kérdezem.

– Egész este ezt akartam – mondja – De szent szar, megérte várni.

Nem is mondhattam volna jobban. Lassan kezdem, de ő nem így akarja. A csípőjét ringatja, arra ösztönözve, hogy gyorsítsak. Úgy értem, rá akarom szánni az időmet és kóstolgatni szeretném, de annyira jól érzi magát, hogy nem tudom visszatartani.

Lefogom, a karjai még mindig a feje fölé vannak szegezve, és keményen megdugom. A fejtámla a falnak csapódik, és Mia minden lökéssel felnyög. A gyönyör majdnem a csúcsponton. A teste alattam, a bőre az enyémen, a puncijának az érzése – keményen és mélyen hatolok bele. Ez kibaszottul tökéletes.

– Szent szar… igen… épp ott… ó, Istenem, Alex…

A puncija összeszorul, és szinte elélvezek, ezért lelassítok. Még nem akarom, hogy ennek vége legyen. Elengedem a karjait és végigcsókolom a nyakát, a kulcscsontja mellett, egészen a melléig. A nyelvem végigcsúszik a mellbimbóján, és ő megremeg. A számba veszem és gyengéden megszívom, miközben ő az ujjaival végigszántja a hajamat. Megmozgatom a csípőmet, egyenletes ritmusban döfködöm, nyalogatva és szívva a finom bőrét.

Átfordítom magunkat, így most ő van felül, mélyen beletemetem a farkamat. Felül és végighúzza a kezét a mellkasomon és a hasamon. A fejét hátravetve fel-le csúszkál a farkamon. Szorosan fogom a csípőjét és előrenyomulok. Ő felkiált – rohadtul imádom, hogy milyen hangos – és hozzám dörgölőzik. Felfuttatom a kezem a mellkasán, egészen a melléig, élvezve a kezeimben érzett puhaságukat.

A feszültség növekszik, ahogy meglovagol engem. A szemei becsukódnak, de látom, hogy élvez minden másodpercet. A csípője előre-hátra billen. A nedvessége a farkam tövében csillog. A haja a hátára omlik, és a szája kinyílik. Keményen dörgölőzik hozzám és beleharap az alsó ajkába, az ujjai a mellkasomba fúródnak.

Lehajol és én megragadom a tarkóját, az enyémhez húzva a száját. Megkóstolom a só nyomát az ajkain, érezve a nyelvének forró nedvességét.

Újra át akarom venni az irányítást, ezért felülök és hátradöntöm. A szemei tágra nyílnak, ahogy belehatolok. Az egyik kezemmel feltolom magam, a másikkal megfogom a fenekét, mélyen a puncijába süllyesztve a farkamat.

– Mia, kibaszottul elképesztő vagy.

– Ó, Istenem... Alex... nem tudok gondolkodni.

A fejtámla ismét nekicsapódik a falnak, de leszarom. A lehető legkeményebben döngölöm, nem tartva vissza semmit. Felkiált és az ujjait a hátamba fúrva tovább ösztökél. A puncija felmelegszik, és összeszorul, én pedig tudom, hogy közel van.

– Menj el miattam, kicsim – mondom egyenetlen légzéssel.

– Igen... igen... keményebben... igen... ó...

A háta megfeszül, a puncija összeszorul a farkam körül, és felkiált az extázistól. Az érzés, ahogy elment és a hang, ahogy elvesztette az eszét, túl sok. Felrobbanok. A testem megfeszül, és belerobbanok a testébe. Felnyögök, a nyakába morgok, előredöfök, és olyan keményen elmegyek, hogy felemészt engem. A farkam lüktet, az érzés úgy árad át rajtam, mint egy tornádó.

Nehezen lélegezve lelassítok. Mia karjai a feje fölött vannak, az arca oldalra dől, és a szemei csukva vannak.

– Szent fasz, Alex, mit tettél velem?

Mielőtt kihúzódnék belőle és gondoskodnék az óvszerről, megcsókolom. Visszabújok az ágyba és a karjaimba húzom őt. A csend úgy telepszik fölénk, mint egy takaró. A szívem még mindig erősen ver, de a testem kielégültséggel telik meg.

Mia a mellkasomra fekteti a fejét, a karja rám borul. Végighúzom az ujjaimat a hosszú haján, kisöpörve az arcából. Olyan nyugodt vagyok, mintha lebegnék. Az illata minden lélegzetemet kitölti, és a bőre tapintása az enyémen meleg és megnyugtató.

Felemeli a fejét. – Tudod, mi hangzik most csodálatosan?

– Az ismétlés? – kérdezem. – Azt hiszem, szükségem van még egy percre, de ha többet akarsz, meg tudom ismételni.

Egy pillanatra leesik az álla. – Ezután ismétlés? Kibaszott pokol, Alex, nem gondoltam, hogy létezik olyan férfi, mint te. De nem, nem erre gondoltam. Hanem pizzára.

– Pizzára?

– Igen, mint olcsó és zsíros pepperonis pizza. És egy sör. Az olyan jól hangzik.

Bámulom őt. A pizza és a sör jól hangzik. Tény, hogy tökéletesen hangzik, és nem tudom elhinni, hogy épp ezt javasolta.

– Viccelsz velem, ugye?

Összehúzza a szemöldökét és az ajkát rágcsálja. – Sajnálom, buta dolog volt ezt mondani, nem? Épp most dobtam el a szerető agyam tőled, és pizzát javaslok. Mondtam, hogy mindig rosszat mondok. Nem tudom, miért csinálom ezt.

– Nem – mondom nevetve. Előrehajolok, hogy megcsókolhassam. – A zsíros pizza és a sör most épp hihetetlenül jól hangzik. Nem mondasz mindig rosszat. Rohadtul tökéletes minden, ami ebből a finom szájból kijön. De hajnali kettő van. Szerintem semmi sincs nyitva.

– Valójában ismerek egy helyet, ami háromig kiszállít. Az Alberona's odaát Freemont-ban.

Miért olyan nagyszerű ez a nő – akitől csak a rend kedvéért eldobtam a szerető elmémet – nem csak szex utáni pizzát és sört javasol, de ismer egy helyet, ami ebben a képtelen órában is kiszállít?

Valószínűleg azért, mert ha egy nyolcvanas évekbeli filmben lennék, és számítógéppel terveznék meg egy nőt, akkor ő lenne az.

Valójában ez még csak közel sem igaz. Ha magamra maradtam volna, akkor biztos, mindent elrontottam volna.

– Elintézem – felülök. – Meg kell találnom a telefonomat.

Felkelek és felmérem a szobában keletkezett károkat. A dolgok le vannak verve a földre, takarók és párnák mindenhol. Elég nagy rendetlenséget csináltunk. De majd holnap foglalkozom vele.

A pizza kevesebb, mint harminc perc alatt megérkezik, és ez pont annyira rossz, amennyire jó. A hűtőmben volt sör, és letáborozunk az ágyamon – rengeteg papírtörlővel, mert ez a szar zsíros – pizzát eszünk, megiszunk egy sört és azon nevetünk, hogy milyen nevetségesek vagyunk.

Amikor már mindketten nyöszörgünk, mert túl jóllakottak vagyunk, letakarítjuk az ágyat, összebújunk a lepedő alatt, és álomba merülünk.