19. Fejezet

 

Tizenkilencedik fejezet

                                                                                                      

MIA

 

Fordította: Maya

 

A parázsló pillantás, amit Alex vet rám, amikor felvesz, érzelmikavalkádot indít el az egész testemben. Borzongás fut végig a gerincemen. Az ajkaim bizseregnek. Hőség árad szét a belsőmben, amitől elgondolkodom azon, hogy le kell-e cserélnem a bugyimat, mielőtt elindulunk.

Ez csak egy pillantás – barna szeme résnyire szűkül, homlokán mély barázda látható. Élesen kirajzolt állkapcsa kemény vonallá feszül. Felfal a szemeivel. A lelkem mélyén tudom, hogy most nagyon piszkos dolgokra gondol. Nem tudom, miért. Nem tudom, mi hozta ezt elő. De úgy érzem magam, mint egy sokkal nagyobb, sokkal gyorsabb, sokkal félelmetesebb ragadozó által feltérképezett préda.

Kibaszottul imádom.

A húgom figyelmeztetése ellenére, hogy tartsam a lábamat a földön, elég sokat lebegek a felhők fölött. Majdnem mindennap találkozunk Alex-szel, és soha nem próbálok távolságot tartani közöttünk. Egy részem azon tűnődik, hogy a háttérbe kellene húzódnom. Egy kicsit elszeparálni magam tőle. Mielőtt mindent beleadnék, meg kellene győződnöm róla, hogy nem egy szakadék peremén sétálunk? Vagy meg kellene adnom magam annak, ami valami őrült erejű forgószél romantikává válik, amiről azt hittem, hogy csak a kedvenc könyveimben létezett hasonló.

Az, ahogy most néz rám, nem hagy más választást, mint hogy engedjek.

Bár őszintén szólva, nem igazán akarom a választást.

A szája egyik sarka felfelé gördül, mindig csak egy kicsit, a legapróbb utalás egy mosolyra. A hevesség soha nem hagyja el a szemét, és amikor beszél, a hangja finom és mély, meleg mézként csordulva túl bennem. – Szia, Gyönyörűség!

Ó. Édes. Istenem.

A mellkasomban érezhetem szavai rezgését, és tócsává akarok olvadni a lábai előtt.

– Szia! – Ennyit sikerül mondanom, de azt hiszem, ez történik, mikor hirtelen rövidzárlatot kap az agyad.

– Kész vagy? – kérdezi.

Mély lélegzettel, hogy remélhetőleg kitisztítom a fejem, bólintok. Rám segíti a kabátomat és kihúzza alóla a hajamat. A kezei a nyakam közelében időznek, átcsúszva a vastag tincseimen, és az érintése az izgalom újabb szikráit küldi szét az egész testemben.

Nem tudom, hogy fogom átvészelni a vacsorát, ha folyton ezt csinálja.

Elindulunk az étterembe és megvárjuk, amíg a házigazda az asztalunk után néz. Alex belecsúsztatja a kezét az enyémbe és megdörzsöli a hüvelykujjamat, elég közel állva ahhoz, hogy érezhessem a teste melegét. Felpillantok az arcára, és a pillantás, amit küld felém határozottan szemérmetlen. A nyelve megnedvesíti az ajkait, a szemei szenvedélyesek, és előrehajol, hogy megcsókolja a homlokomat. A homlokcsók általában egy kedves gesztus. Ez nem kedves. Ez birtokló és szenvedélyes, mintha egy nyomot hagyna rajtam, hogy mindenki lássa.

Mire az asztalunkhoz vezetnek, a szívem kalapál, a bugyim elázik, és az arcom forró. Bort rendelünk, és vacsorát – habár tíz másodperccel a pincér távozása után nem emlékszem, mit kértem. Alex egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Akkor sem, amikor a pincér felveszi a rendelését. Akkor sem, amikor megérkezik az ételünk. Beszélgetünk, mint mindig, de van egy mélyebb, rejtett vágy a hangjában. Az agyam annyira szórakozott a lábam közötti lüktetéstől, hogy nehéz lépést tartani a beszélgetéssel. Meglepő, hogy nem ejtek el semmit, vagy nem öntöm ki a boromat. A furcsa az, hogy nem nyugtalankodom. A kezeim és a lábaim a testemhez kapcsolódnak, ahelyett, hogy önálló életre kelnének. Tökéletesen kényelmesen érzem magam – de olyan kibaszottul felizgultan, hogy alig tudom visszafogni magam.

Miután elvitték a tányérjainkat, a pincér az asztalunkhoz közelít. – Hozhatom a desszertet?

Alex tekintete nem engedi el az enyémet. – Nem, köszönöm. Ma este valami más lesz a desszertem.

Tágra nyílt szemmel nagyot nyelek.

A pincér megköszörüli a torkát és odaadja Alexnek a számlát. Alex anélkül, hogy a pincérre nézne, elővesz egy hitelkártyát és átadja.

– Mi van veled ma este? – kérdezem halk hangon.

Felhúzza a szemöldökét. – Hogy érted ezt?

Végignézek rajta. A testtartása nyugodt és magabiztos. A szemeiből egyszer sem tűnt el az izzó hevesség. Olyan embernek tűnik, aki pontosan tudja, mit akar és teljesen biztos benne, hogy meg is fogja kapni.

Annak kell lennie. Feltétlenül meg fogja kapni. Bármit akar, megadom neki.

– Nem tudom, csak nagyon heves vagy ma este – mondom.

Az ajkai mosolyra húzódnak. – Az olyan rossz dolog?

– Nem.

– Jó – előrehajol, megfogja a kezemet, majd az ajkához emeli. A szája érintésétől a kezemen megborzongok, és a testem cseppfolyóssá válik. – Csak tetszel nekem, és szeretném, ha ezt tudnád.

Majdnem eszméletlenül estem le a székemről. Szerencsére Alex még mindig fogja a kezemet. – Köszi. Te is tetszel nekem.

– Ezt jó hallani – mondja. Istenem, az a hang. Olyan mély és dallamos. – Hozzám?

– Igen – lehelem. – Most, kérlek!

A pincér visszajön, és amint Alex aláírja a számlát, kész vagyok felkapni a holmimat és kirohanni az ajtón. De Alex feláll és teljesen nyugodtan felsegíti rám a kabátomat. A sajátját is felveszi, küld felém még egy nevetségesen szexi mosolyt és kivezet a kocsijához.

Miközben a lakása felé hajt, az egyik kezét a combomra teszi. Szétnyitom a lábaimat és a szemem sarkából rápillantok. Az ajkai megrándulnak egy apró mosolytól. Anélkül, hogy levenné a tekintetét az útról, a kezét feljebb futtatja a lábamon és a szoknyám alá csúsztatja. Tovább halad, és én kissé zihálok, ahogy eléri a bugyimat. Az egyik ujja a combhajlatomba kúszik. Még jobban széttárom a lábaimat és szaporábban lélegzem. Ujjai átcsúsznak a fehérneműmön és finoman megcirógatja a csiklómat. Mintha ez a finom érintés megnyomott volna egy gombot, hogy lángra lobbantson. A szemeim megremegnek, és a kezem meglendül, hogy az ajtónak támasszam magamat.

– Szent szar.

– Hm, bébi, a bugyid annyira nedves – mondja.

A fejemet a háttámlának támasztom és az arcomat oldalra döntöm, hogy rá tudjak nézni. – Egész éjjel nedves voltam miattad.

Összeszorul az állkapcsa és gyakorlatilag felmordul. Eltolja a bugyimat és végigcsúsztatja az ujjait a puncimon. Átfut rajtam a gondolat, hogy vajon beláthatnak-e az emberek a kocsija ablakain. De ez az aggodalom semmivé lesz, amikor ujjait belém dugja és a csiklómhoz préseli.

Játszik velem, az ujjai incselkednek, csúszkálnak és cirógatnak, miközben vezet. A szemeim kidüllednek, és hagyom, hogy elárasszon az öröm.

– Jobb, ha közel vagyunk hozzád, vagy arra foglak kényszeríteni, hogy lehúzódj és a kocsiban dugj meg – mondom.

Mintha csak válaszolna, mélyebbre nyomja az ujjait. Felnyögök és megfogom a karját.

Elhúzza a kezét, és nézem, ahogy a szájába veszi az ujjait és lenyalja róluk a nedvességemet. Egy pillanatra lecsukódnak a szemei, és felnyög. – Kibaszottul nem tudtam kivárni, hogy megkóstoljalak.

Leparkol, és szerencsére mielőtt kiszállok, eszembe jut, hogy lehúzzam a szoknyámat. A szívem dübörög, a mellbimbóim bizseregnek, és akkor még a lábaim között zajló bulit nem is említettem. Ez nem csak egy buli; ez egy kibaszott tombolás.

Sajnos – vagy szerencsére, attól függ, hogy nézzük – nem vagyunk egyedül a liftben, amikor felmegyünk az ő emeletére. Azt hiszem, ha egyedül lennénk, akkor tennénk valamit azért, hogy letartóztattassuk magunkat, ezért gondolom, hogy jobb így. De elhomályosodik a látásom, és az agyamat teljesen elborítja a kéj. Alex benyúl a gyapjúkabátom alá, megfogja és keményen megszorítja a fenekemet. Tágra nyílnak a szemeim, és beszívom a levegőt. A két férfi, akivel megosztjuk a liftet, engem fixíroz. Alex figyelemre sem méltatja őket. Lehajol, és a halántékomtól az arcomig végigdörzsöl a kissé szúrós, kissé puha, olyan kibaszott szexi szakállas állával.

Nagyot nyelek és tekintetem az égre emelem, némán könyörgöm azért, hogy ez a lift ne a mostani pillanatot válassza arra, hogy beragadjon.

Kinyílnak az ajtók, és Alex kitessékel engem. Kezét szemérmetlenül a fenekemen tartja, és érzem, hogy a férfiak minket néznek, ahogy távozunk

Nem mintha érdekelne. Csak arra tudok gondolni, hogy a lábaimmal folyamatosan lépkedjek előre, így egy kibaszott zárt ajtó mögé jussunk. Most.

Odaérünk a lakásához, és ő becsukja mögöttem az ajtót. Leteszem a táskámat, ő segít levenni a kabátomat és a kanapéra hajítja. Sietség nélkül leveszi a sajátját is, egyszerre csak egy ujjából bújik ki és egy szék támlájára akasztja. Aztán meglazítja az ingjének legombolható gallérját és izzó tekintettel fordul vissza felém.

– Az ágyba! Meztelenül! Most!

Uram, igen, Uram. Beleharapok az ajkamba és elsétálok mellette. Nem ér hozzám, csak figyeli, ahogy megyek. Várok, amíg beérek a hálószobájába, hogy elkezdjek sztriptízelni. Nem követ rögtön, de eszem ágában sincs, hogy ne fogadjak szót neki. Leveszem a ruháimat, mindent a földön hagyok, leteszem a szemüvegemet az éjjeliszekrényre és felmászok az ágyra.

Egy másodperccel később egy pohár whiskeyvel a kezében megjelenik az ajtóban. Az ajtókeretnek támaszkodik, szemei felfalnak, és kortyol egyet.

Egyenesen hátrabámulok. A mellbimbóim kemények, a puncim lüktet, és kész vagyok rá, hogy megérintsem magam, csak hogy a dolgok elkezdődjenek.

Talán ezt akarja. Talán szeret nézni.

Fogva tartva a tekintetét, az ujjaimmal végigsimítok a melleim között, a köldököm mellett, egyenesen a középpontom felé. Az állkapcsa megfeszül, és nagyot nyel, amitől az ádámcsutkája fel-le ugrál a torkában. Szétnyitom a térdeimet, és a szemei összeszűkülnek. Aztán lecsúsztatom az ujjaimat, érezve puha bőrömet és megdörzsölöm a duzzadt csiklómat.

Alex újra felmordul, a hang mély és ősi.

Úgy érzem, mintha egy regény jelenetét játszanám el, amit olvastam – és talán így is van, ez olyan ismerősnek tűnik – átadom magam az érzésnek, amelyet a tapogatózó ujjaim keltenek az érzékeny idegszálaim körül. Széttárom a lábaimat, és az ujjaimat a puncimba csúsztatom, hogy benedvesítsem őket, majd pont úgy dörzsölöm magam, ahogy szeretem. Alex odalép az ágyhoz, egy koccanással leteszi az italát az éjjeliszekrényre és elkezdi kigombolni az ingét. Nem állok meg, a lélegzetem felgyorsul, ahogy megérintem magam. Még soha senki előtt nem csináltam ilyet, de hihetetlenül érzéki nézni, hogy figyel engem.

Le sem veszi a szemét a puncimról, miközben lassan minden gombot kibújtat, felfedve széles mellkasát és finoman kidolgozott hasizmait. Hagyja, hogy az inge a földre essen, majd leveszi a nadrágját és az alsógatyáját. A vastag farkát bámulom, a látvány még jobban felhevít.

Felveszi az italát és leül az ágy szélére. Az ajkait megnyalva kivesz egy jégkockát a poharából és a hasamhoz érinti. Zihálok és megmozdítom a kezemet, de a lábaimat széttárva tartom. Lecsúsztatja a jégkockát, a nedvességével nyomot hagyva a bőrömön, amíg a puncimhoz nem ér. A lélegzetem eláll, ahogy végigfuttatja rajtam, a hideg csípős. Hagyja, hogy belém csússzon, majd újra kihúzza és visszadobja a poharába. Összekoccan a többi jégkockával, és a szájához emeli, hogy még egyszer belekortyoljon.

Szent szar.

– Most, hogy megízleltelek, még több kell – mondja.

Megragadja a csípőmet és az ágy széléhez húzva a fenekemet, megfordít. Az állkapcsa a combom belső részét súrolja. Attól félek, hogy már abban a pillanatban elmegyek, amikor megérint a nyelve, de úgy tűnik, tudja, hogy arra van szükségem, hogy átvegye az irányítást a testemen. A nyelve hegyével a bejáratom két oldalán nyalogat. Az érzés feltüzel és le is nyugtat.

Lassú, érzéki nyalintásokkal fedez fel engem. Lehunyom a szemeimet elveszek a nyelve nedvességében. Gyötörve engem a csiklóm körül cikázik.

Hirtelen keményebben belemerül, nyelvét a puncimba nyomja és újra kihúzza. A ritmusa felvillanyoz, az ajkainak érintése valóságos áldás. Megremegek és nyögdécselek, ahogy mozog. Nyalogat, szív és belém morog, szakálla az érzékeny bőrömet izgatja.

– Ó, bassza meg... Alex... igen...

Belefűzöm a kezeimet a hajába, ő pedig felemeli a tekintetét, hogy találkozzon az enyémmel. A pillantásunk összekapcsolódik, és megint felnyög. Két ujját a puncimba csúsztatja, miközben a szája a csiklómra összpontosít. Hátravetem a fejemet, felkiáltok és odanyomom a csípőmet az arcához. A keze belemélyed a combomba, a szája vibrál, és a nyelve a csiklómon táncol.

A feszültség növekszik, a forróság végigfut a belsőmben. Felnyögök, és a nevét kiáltom. Kibaszottul lángolok, a puncim olyan érzéssel húzódik össze, amit ezelőtt még soha nem tapasztaltam.

Egy élvezetlökettől, amely szabályosan összeszorítja a torkomat és minden gondolatom száműzi, felrobbanok. Megragadom a lepedőket, a hátam behajlik, és ahogy elsodornak, meglovagolom a hullámokat. Alex nem áll meg, és ahogy az orgazmusom tetőzik és kezd elhalványulni, felemelkedik, én pedig újra elélvezek. Végképp elveszítem az irányítást, nyögök és vonaglok, miközben ez az ember teljesen megsemmisít engem.

Az orgazmus – vagy orgazmusok, mint a többszöri, nagyon szépen köszönöm – alábbhagy. Zihálva fekszem az ágyon, megpróbálva lenyugtatni a légzésemet. Alex csókolja, nyalogatja és harapdálja a combjaimat, amíg  magamhoz térek.

– Istenem, Alex, most még gondolkodni sem tudok – mondom két lélegzetvétel között.

Megragadja a csípőmet és átfordít a hasamra, aztán felcsúsztatja a kezét a gerincemen és megmarkolja a hajamat. Megragad a nyakam aljánál és meghúzza, igy a fejem felemelkedik az ágyról.

– Bébi – mondja érdes hangon. – Még csak most kezdtem.