12. Fejezet

 

Tizenkettedik fejezet

                                                                                                      

ALEX

 

Fordította: Meridiana

 

Miután kitettem Miát a lakásánál, hazafelé tartottam. Kicsit csalódott voltam az este végét tekintve, de amikor Mia keresgélni kezdte a kulcsait, eldöntöttem, hogy nem nyomulok tovább. Persze, örültem volna, ha behív, és a farkam sem volt túl boldog hogy kihagyta a mai estét. De annyira idegesnek tűnt a végén. Nem találtam alkalmasnak az időt arra, hogy többet csikarjak ki.

Mia olyan, mint egy kirakós játék. Sosem találkoztam még ilyen nővel. Az exem teljesen csak a saját külsejével volt elfoglalva, már megszállottságig fokozta. Az tuti, hogy Janine mindig tökéletesen nézett ki – mint akit skatulyából húznak elő. De ő inkább volt egy modell, mint egy igazi hús-vér ember.

Mia, ő olyan… eleven. És nincs is tisztában vele, mennyire gyönyörű. Sosem kaptam rajta azon, hogy az ablakban bámulná magát, vagy hogy kimenne a mosdóba, csak hogy megigazítsa a sminkjét (alig volt rajta festék). Fogadni mernék, hogy tíz percnél többet a randinkra sem készült. Mégis hihetetlenül nézett ki. Nincs szüksége semmilyen furfangra, hogy gyönyörű legyen. Egyszerűen az.

Hazaértem és bementem a lakásomba. Nem volt túl késő, szóval leültem a dolgozó asztalomhoz és bekapcsoltam a laptopot. Tarkóra tett kézzel vártam, hogy betöltsön. Nagyon régóta ez volt a legjobb randim. Megnyaltam az ajkaimat. Még mindig éreztem az ízét. A csók hihetetlen volt. Hallani arról, hogy a kémia működik emberek között – és az égre, én is folyton erről írok –, de nem hinném, hogy valaha is éreztem volna ilyesmit Mia előtt. Nem igazán. Vonzódtam már más nőkhöz is, de az, amikor őt csókoltam, az valami teljesen más volt. Sokkal több. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém, az egész idegrendszerem lángra gyúlt. Elárasztott az endorfin és még mindig abban lubickolok.

Az egyetlen rossz az volt benne, hogy véget ért.

Nem voltam épp termékeny pillanatomban, úgyhogy beléptem Lexi Facebook fiókjába. Pár perccel később volt egy üzenetem BB-től.

BB: Szia, Lexi, fenn vagy?

Én: Igen, fenn. Mi van veled?

BB: Oh, micsoda estém volt.

Én: Azta, mi történt? Újra egy balul sikerült vakrandi?

BB: Hát, nem éppen. Randi, de nem vak. És maga a randi nem is volt rossz. Csodás volt.

Én: Ígéretesen hangzik…

BB: Én is annak gondoltam. A pasi hihetetlen. Csodás és annyira édes. De őszintén, nem az én súlycsoportom. Nem is értem, hogy érdeklődhet irántam.

Én: Ugyan, BB, ne mondj ilyeneket. Ő a szerencsés, hogy szóba álltál vele.

BB: Köszi! Annyira, de annyira tetszik. De asszem elszúrtam.

Én: Mi történt?

BB: Hát, elmentünk vacsorázni. Már előtte is találkoztunk, de ez volt az első vacsis randink.

Néztem a képernyőt, ahogy gépelt. Micsoda vicces egybeesés. Mindkettőnknek ma volt az első vacsizós randija.

BB: Jól éreztük magunkat. Bár néha béna voltam, egyszer a vizet is kiborítottam. De őt nem is érdekelte. Hazahozott és az ajtóig kísért, aztán…

Ő tartott egy kis szünetet, az én szívem pedig gyorsabban kezdett verni. Várjunk csak! Kiborította a vizet? Ez kezd egyre furcsább lenni.

Én: És aztán?

BB: Aztán megcsókolt. És atyaég, Lexi, micsoda egy csók volt. Elképzelni sem tudod. Esküszöm, te sem tudnád jobban leírni azt az első csókot, volt benne valami. Olyan bugyi nedvesítő, agyeldobós csók volt, ha meg kéne fogalmaznom.

Oké, ez kicsit kiakasztott. Mert, ahogy én megcsókoltam Miát, és ha én tényleg nő lennék, egy bugyi nedvesítő, agyeldobós csóknak jellemezném. De tényleg, pontosan így írnám meg valamelyik Lexis könyvben.

Én: Ez valószínűtlenül hangzik. De miért gondolod, hogy elszúrtad?

BB: Nos, amikor már azt hittem be akar jönni hozzám, és én igazán azt is akartam, tiszta ideg lettem. Meg kell értened, én vonzom a bajt. Annyira ideges vagyok, ha mások is vannak körülöttem, hülyeségeket mondok, és én leszek a legnagyobb balfasz. A legelső alkalommal, amikor találkoztunk, történetesen nekimentem és elejtettem mindent, amit a kezemben tartottam. Nindzsa reflexszel rendelkezik, mert elkapta a félig teli kávéscsészémet, miközben a könyveim szerteszét repültek.

Még mindig gépelt, én pedig vártam, a szívem gyakorlatilag kihagyott a mellkasomban.

BB: Szóval, ma este, nem tudom, de az a csók jó értelemben véve elfolyósította az agyam. És az a hülye macskám üvöltött, szóval furcsán alakult a dolog, és elment. Nagyon szomorú vagyok, hogy így alakult. Én vagyok a legnagyobb idióta a földön. A neten azt hiszem, még viszonylag normális tudok lenni, de személyesen még te sem akarnál megismerni.

Bámultam a képernyőt, és lassan leesett minden. Lehetséges volna? Lehet, hogy BB az Mia lenne? Tudtam, hogy Mia sokat olvas, de soha nem beszéltünk róla, hogy lenne egy bloggja. Nem említett egyszer sem Lexit. Miért is tette volna? Még csak most találkoztunk, és érhető, ha ennyi idő elteltével nem osztja meg velem, hogy kivel csetelget.

De ez nem lehet véletlen. Belebotlani egy pasiba, aki elkapja a dolgait? Bizony, ez én voltam. Nem tudtam, hogy nindzsa reflexeim vannak, de el tudtam kapni a félig kiivott kávésbögréjét. Kiborított víz? Mia csinálta ezt. Elképesztő csók az ajtaja előtt, amit félbeszakított egy ordító macska? Rendben, ezeket már tényleg nem hívhatjuk véletlennek, és semmiképp nem lehet, hogy mindkettőnkkel ugyanazok a dolgok történtek.

Nem egyezhetnek a randijaink körülményei ennyire, különösen ideszámítva a csókot és az este szörnyű végét. Merthogy szörnyű volt, de nem voltam dühös miatta. Az ízével a számban hagytam ott és már alig vártam a következő alkalmat, amikor láthatom.

Látszólag ugyanolyan jó volt neki, mint nekem. De azt a tényt, hogy számára is csodálatos volt, teljesen beárnyékolja az a tudat, hogy szerintem az alteregóm barátjával kezdtem el randizni.

Női alteregóm.

Túl sokáig nem válaszoltam, úgyhogy dobtam egy gyors választ.

Én: Bocs, a fürdőbe kellett mennem. Biztos nem volt olyan szörnyű, mint ahogy azt gondolod.

BB: Köszi, Lexi. Te mindig olyan optimista vagy. Úgy gondolom, most kénytelen leszek várni, hogy esetleg üzenjen. De nem bízom benne túlzottan.

Baszki, most mit csináljak? Ha Mia rájön ki is vagyok, mármint hogy én vagyok Lexi Logan, akkor az egész karrierem kockára teszem. BB-nek rengeteg követője van és ha kiad nekik, hiteltelen leszek. Van néhány férfi romantikus regényíró, akiket ismerek, de nagyon nagy utat kellett megtenniük mire eljutottak addig. Az én olvasóim viszont nagyon csalódottak lennének. Elég kemény volt betörni erre a piacra így is. Nagy a verseny. Ha most valamit elcseszek, akkor eláshatom magam.

És ha ez csak rólam szólna, az csak egy dolog. Mindig elvállalok egy újabb programozói munkát, hogy ki tudjam fizetni a számláimat, ha az írás nem menne túl jól. De nem a számlák miatt aggódom. Az apám utolsó MRI számlája még mindig az asztalomon van. Ki tudom fizetni, és biztosítanom kell, hogy ki tudjuk majd fizetni a következő műtét költségeit is anélkül, hogy eladjuk a házat. De ez nem fog sikerülni, ha a Lexiként elért sikereim füstbe mennek. Annyira népszerű csak, mint a könyvei, szóval ez bizonytalan. Egy rossz döntés és eltűnik a süllyesztőben.

Bámultam BB üzenetét a képernyőn. Nem csak az író karrierem teszem kockára, most már Miát is érinti a döntésem. BB mindenféle információt megoszt Lexivel, beleértve ebbe a randijait is. Ha fenntartom a kapcsolatunkat, beszélni fogunk… rólam. Ezt megtenni, pedig nagyon gáz. Nem randizhatok egy nővel, aki a bizalmába avat, és még csak nem is tudja, hogy azzal a pasival beszélget, akivel jár.

Amikor otthagytam Miát az ajtaja előtt, nem volt kérdés hogy még látni akarom. Rosszul éreztem magam, hogy azt hiszi nem érdekel, vagy hogy elcseszte a randinkat. Nem tett ilyesmit, ő olyan… a francba, olyan tökéletes.

De igaza van. Nem fogok neki üzenni, de egyáltalán nem azért, amiért ő hiszi.

Nem randizhatok Miával. Nem keveredhetek semmilyen kapcsolatba valakivel, aki bármilyen módon veszélyeztetheti a karrierem. Túl sokat kockáztatnék. Elmondani Miának ki is vagyok, nem opció, hogy is randizhatnánk úgy, hogy nem mondom el, hogy én vagyok az online barátja.

Bezártam a laptomom, de a zsigereimben azt éreztem, ez nem az, amit én akarok. Nem ezt akarom igazából. Újra szeretném látni. Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Annyira összepasszolunk minden tekintetben. Ha más valaki lenne – vagy ha nem tudnám, hogy ő BB – máris írnék neki, és újra randizni hívnám. A pokolba is, az egyik részem vissza akar menni hozzá most azonnal, bekopogni az ajtaján és addig csókolni, amíg nem kap levegőt.

De ez túl kockázatos, ezt nem vállalhatom.