9. Fejezet

Kilencedik fejezet

                                                                                        

MIA

 

Fordította: Meridiana

 

Shelby háza kocsival kb. húsz percre volt a könyvesbolttól. A frissen szerzett könyveimmel teli táskámra pillantottam és még mindig az iménti történésekre gondoltam. Már majdnem bemagyaráztam magamnak, hogy csak képzeltem az egészet, de amikor kinyitottam a táskám ott kuksolt a tetején a Pusztító.

Igen, szóval mégis valóság volt.

Vettem egy nagy levegőt és befordultam Shelbyék felhajtójára. Megnéztem a telefonom, és megláttam Alex üzenetét. Csak egy vigyorgó fej volt, de mindez csak arra emlékeztetett, ahogy rám kacsintott, amikor elváltunk.

Alanna elém szaladt a folyosón, amint beléptem az ajtón.

– Szia, kicsi hercegnőm! – hajoltam le hozzá, hogy megöleljem.

– Szia, Mia néni – mondta. Már egész sokat javult a kiejtése a Mi néni óta.

Shelby kacsázott felénk a folyosón. Amikor azt mondom, kacsázott, nem gúnyolódni akarok, jó volt így látni. Amikor valaki kilenc hónapos terhes, nem lenne elegáns beszólni neki, hogy nem olyan kecses, mint egy macska.

– Szia, hugi – megöleltem annyira, amennyire a hasa engedte. – Köszi, hogy itt vagy.

– Ez természetes.

Alanna megragadta a kezem és a konyha felé kezdett húzni. – Sütünk sütit? Légyszi!

– Egész héten ezzel nyaggat, de olyan fáradt vagyok – mondta Shelby.

– Hát persze, hogy csinálunk sütit.

Shelby leült egy ebédlői székre, amit a konyha bejáratához húzott. A mosogató tele volt habbal, műanyag edényekkel, csészékkel és az egész pult tiszta víz volt.

– Mosogatósat akart játszani – sóhajtott Shelby. – Nem volt erőm ellenkezni.

Nevettem egyet és egy papírtörlővel nekiálltam letörölni a pultot. Ahogy a sütő felé fordultam megcsúsztam egy vízcseppen. Hogy ne essek hanyatt elkaptam a pultot, de mindeközben levertem egy keverőtálat. Az ott pattogott a padlón, Alanna pedig nagyot kacagott.

– Mi van veled? – kérdezte Shelby, de a hangjából már tudtam, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés.

A fülem mögé tűrtem a hajam, miközben lesimítottam a pólóm. – Semmi. Vizes volt a padló és megcsúsztam.

– Nagyon idegesnek tűnsz. Úgy értem jobban, mint általában.

– Nem vagyok ideges általában.

– De az vagy. Mi folyik itt? Minden rendben?

Vettem egy mély lélegzetet. – Nem vagyok ideges, én csak… őrült egy reggelem volt.

– Miért? Mi történt? – kérdezte Shelby.

Morcos pillantást vetettem rá.

– Ugyan már! Daniel hat napot dolgozik épp ezen a héten. Én meglehetősen terhes vagyok, a lépcsőn fújtatva megyek fel, be vagyok itthonra zárva, csak egy négyévessel tudok beszélni. Végre valami másról akarok beszélgetni, mint hercegnőkről meg kakilásról.

– Jól van. Ma reggel elmentem egy könyvdedikálásra és a könyvesboltban összeismerkedtem valakivel.

– Valakivel? – kérdezte. – Úgy érted egy pasival?

– Igen, kétségtelenül azt jelenti.

Shelby kapkodva kezdte szedni a levegőt, hogy majdnem felsikított. – Atyavilág, mindent el kell mondanod! Alanna édesem, kapsz harminc percet hogy használd az iPadot, amíg a mami beszélget Mia nénivel? Rendben kicsim?

Alanna átrohant a nappalin, hogy játszhasson a tiltott iPAdel, én pedig megkaptam Shelby teljes figyelmét.

– Ki vele, Mi.

– El sem fogod hinni. Belebotlottam, és most ne forgasd a szemeidet, tényleg nagy volt a tömeg. Na mindegy, segített felvenni a könyveimet és felajánlotta, hogy megveszi őket nekem.

Shleby kétkedve nézett. – Miért csinálta?

– Nem tudom. Egy olyasmi kedveskedés lehetett, mint mikor meghívnak egy italra. Csak ő könyveket vett nekem. Komolyan, hihetetlen volt.

– Gondolom, már akkor tudta, hogy ez az út a szívedhez.

– Pontosan – mondtam. – Utána, elmentünk kávézni.

– És…?

– Vicces volt, megadtam neki a számomat és ő meg azt mondta találkozzunk újra. Nekem adta azt a könyvet, amit vett, hogy olvassam el. Aztán újra találkozunk és átbeszéljük, amikor mindketten elolvastuk.

– Azta – mondta.

– Miért nézel ilyen kétkedve?

Megvonta a vállát. – Nem is tudom. Nem hangzik túl szexisnek.

– Shelby, el sem tudod képzelni! Ő sokkal több, mint szexi. Ő annyira káprázatos, fogalmam sincs mit láthat bennem.

– A magad módján csinosnak vagy mondható – mondta.

Most én forgattam a szemeim. Ismerem Shelbyt és tudom, hogy ezt bóknak szánta. Viszont egy villanásnyi időre bosszantónak találtam. – Nos, én mondom neked, egy életre kelt álom volt.

– Van róla képed? Meg akarom nézni.

– Nincs. De talán fenn van a Facebookon, vagy máshol.

Rákerestem a nevére és meg is találtam Alex Lawson. A profilképe egy napszemüveges képe volt, amin mosolygott. Már attól is szívdobogást kaptam, ahogy a fotóját néztem. Legörgettem az oldalát, hátha találok még több képet. Találtam is egyet, amin épp egy tengerparton áll sörrel a kezében, és hirtelen rám jött a köhögés. Nem volt rajta póló, atyaég.

– Mi az? – kérdezte Shelby, felém nyújtva a kezét. – Mutasd. Nem akarok felállni és így nem érlek el.

Odaadtam neki a telefonom és néztem, ahogy az ujjai a képernyőt görgetik, a szemöldöke megemelkedett.

– Azta, na jó, igazad van, nagyszerűen fest. Hihetetlen. Tényleg ez az a fickó a könyvesboltból?

– Igen, ő az. A könyvesboltos.

Visszaadta a telóm és én a hátsó zsebembe tettem. Jó eséllyel egy párszor még megnézem ezeket a képeket.

– Ez bámulatos, Mia. Mikor találkoztok újra?

– Nem vagyok benne biztos. Hamarosan, gondolom kell egy kis idő mire elolvassuk a könyvet. Majd üzen, ha végzett.

– Nos, ha mégsem tenné, csak szólj. Van itt a szomszédban még pár srác, akivel randizhatsz.

– Nem kell – állítottam le. – Nem kell megszervezned az életem.

– Miért nem?

– Azért mert, teljes szívemből utálom a vakrandikat.

– Te, drámakirálynő. De igazán, féltelek. Végül is ő valóságos, nem egy könyvbeli barát vagy micsoda, esküszöm, a túl sok olvasás nem segíti elő a valós kapcsolatokat.

– Ő nem olyan – mondtam.

– Szakítottál azzal a hogyishívjákkal, csak mert azon gúnyolódott, hogy túl sokat olvasol.

– Nem ez volt az egyetlen oka, hogy szakítottunk. Ezen kívül idegesítő volt. Nem kell ilyesmibe beletörődnöm.

– A férfiak általában idegesítőek – mondta. – Már tudhatnád.

– Csak zsémbelődsz, mert még mindig benned van a gyerek.

– Talán – mondta. – De azért majd mesélj. Mindent hallani akarok a következő randiról.

– Tudom, elmondom majd. De most mi lenne, ha felmennél és lepihennél kicsit. Én rendet rakok és segítek Alannának sütit sütni.

– Egy szent vagy, ugye tudod? A terhes nőknek, ennél szebbet nem is mondhatnál, mint hogy menj lepihenni.

Shelby felment az emeletre én pedig nekiálltam feltakarítani a vízfoltot. Alannát behívtam a konyhába és azzal töltöttük a következő pár órát, hogy újra összekoszoljuk a konyhát. Beraktuk a sütit a sütőbe, utána beküldtem a nappaliba, hogy játsszon egy kicsit, amíg elmosogatok. A legutolsó dolog, amit Shelby szeretne látni, amikor lejön, hogy még nagyobb kosz van, mint amikor elment.

Mire Shelby felkelt, a sütik elkészültek és az édes illatuk betöltötte a házat. Leültem Alannával teapartizni, majszoltam a sütit a képzeletbeli teámmal. De már nagyon vártam, hogy haza indulhassak. Mindenképp be akartam fejezni a könyvet, mielőtt Alex újra üzenne.

Maradtam, amíg Daniel megérkezett, nem sokkal vacsoraidő előtt. Marasztaltak, de kimentettem magam azzal, hogy Fabiót kell etetnem. A lakásomba visszatérve, megetettem a macskám és lehuppantam a kanapéra az új könyvemmel.

Belemerültem az olvasásba és rövid időn belül be is szippantott a történet.

Annyira azért nem, hogy ne tartsak néha szünetet, hogy Alex képét nézegethessem.