6. Fejezet

 

Hatodik fejezet

                                                                             

ALEX

 

Fordította: Meridiana

 

– Apa – mondtam, és próbáltam nagyon kedvesnek tűnni, amennyire lehetséges. – Ezt már megbeszéltük.

– Már megint túl sokat dolgozol – mondta.

Kiveszem a számlaköteget a postaládájából és végigfutok rajtuk. Próbáltam vele beszélni, hogy adjon felhatalmazást, hogy közvetlenül fizethessem a számláit, de nem akart róla hallani. És ahogy most is, havonta néhányszor eljövök, összeveszünk azon, hogy megengedje, hogy én fizessem a számláit. Tudom, hogy nincs pénze, de nem hagynám, hogy újra kifizetetlen számlái legyenek, közbeavatkoznék.

Egy újabb MRI számla is volt a kupacban. Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mennyi lesz. Az új személyiségemnek köszönhetően minden nagyobb megerőltetés nélkül tudom már ezeket rendezni. Igyekszem törleszteni a ház tartozását, az adókat, a büntetéseket, amiket az elmúlt pár évben felhalmozott. Amióta a háta megsérült egyre mélyebbre süllyedt és egyre kétségbeesettebb lett. Azzal együtt, hogy képes voltam abbahagyni a lehangoló melómat, a Lexi Logan hozta siker adta szabadság lehetővé tette, hogy kivakarjam őt is a bajból, és biztosítsam a számára szükséges kezeléseket.

– Alex, mi is valójában a munkád? – kérdezte apa. – Tanácsadó vagy. Ez mit jelent?

Sóhajtottam és beletettem a borítékokat a kabátom zsebébe. – Azt jelenti, hogy tanácsot adok olyan cégeknek, akiknek az én szakértelmemre van szüksége.

Apám nem tudja az igazságot az új munkámról. Mindenkinek, kivéve Kendrát, az mondtam, hogy otthagytam a programozást, hogy tanácsadó lehessek. Elég megfoghatatlan, hogy ne tegyenek fel kérdéseket és ne kelljen magyarázkodnom, miért dolgozom otthonról.

Nem akartam több ellenvetést. – Ha már szóba jött a munkám, vissza is kell menjek dolgozni. A jövő héten újra jövök.

Apa morcosan felkapta az újságját és elhajtott az új kerekesszékével. Ez egy motoros szék, ami segíti az ülésben és a mozgásban. A lábai egy gerinc idegsérülés miatt elvékonyodtak és ez megkönnyíti számára ezeket a dolgokat. Az operációja után azt reméljük, visszanyeri valamennyire a mozgását és képes lesz megállni a saját lábán már hosszabb időre is.

– Viszlát, legközelebb, Alex – mondja.

Miután apám látogatásával végeztem, elmegyek az edzőterembe, azután haza. Jóval előre dolgoztam, így van időm megválaszolni egy rakás e-mailt és Lexi közösségi média üzeneteit.

Ez volt az egyik része az írói népszerűségnek, amire nem számítottam. Iszonyú sok e-mailem volt. Amikor először megkaptam őket, röviddel Lexi első regénye után, azt gondoltam Kendra szórakozik velem. De most már biztos, az olvasók írnak. A női olvasók nem sajnálják az időt arra, hogy elmondják, mit gondolnak a könyvről. Ez valójában megható. Nem számítottam, hogy ilyen hatással leszek az emberekre.

Mostanra több tucat e-mailt kapok egy nap, és még nem számoltam a közösségi média felületével. Kendra segít a Facebook felületem karbantartásában, de én szeretem magam intézni a leveleket és a posztokat. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a rajongóktól. És ez sokszor vicces. Megtudok dolgokat más írókról, úgy, mint könyvkritikusokról, olvasókról, akiknek nagy többsége nő.

Nőnek kiadni magam eleinte átverésnek tűnt, de már megszoktam és szeretem az anonimitást. Ez előtt soha nem volt ennyi női barátom. A nők általában nem a barát-barát alapanyagot látták bennem. Úgy tekintettek rám, mint egy lehetséges partnerre vagy egy jövendőbeli férjre. Lexiként kényelmes kapcsolataim lehetnek nőkkel, olyanok amilyenek Alexnek soha nem lehetnének.

Végig pörgetem az e-mailem és mindegyikre válaszolok. Nem volt időm mélyenszántó beszélgetésekre minden egyes olvasómmal. De mégis szerettem ezeket személyesen intézni. Az üzenetek lenyűgöztek. A nők elmondják melyik könyvem segített nekik életük nehéz napjaiban, vagy fűszerezték meg a házas életüket a férjükkel. Volt egy nő például, aki azt mondta én mentettem meg attól, hogy elváljon a férjétől, mondjuk, hogy ez hogyan valósulhatott meg, fogalmam sem volt róla. Hálás vagyok az e-mailekért és az üzenetekért. Őszintén szeretem a rajongóimat.

Egy mosoly fut át az arcomon, amikor meglátom az utolsó e-mailt. A tárgya az volt: EZ KOMOLY?!?!?

BB-től jött, aki egy könyves blogger. Megnyitottam az e-mailt.

Lexi,

Próbálom kikezelni a pokoli másnaposságot, amit a könyved okozott. Nem tudom, hogy egyszerűen köszönjem meg vagy átkozzalak meg a romantika isteneinek a nevében… és a minden napi munka nevében. Fél éjjel fenn voltam, de megért minden kába pillanatot. Ez a könyved lett talán a legjobb, és most nem viccelek. Írok róla egy teljes kritikát a blogra, amint kiadásra kerül, szóval jelentkezz.

~BB

Ahelyett, hogy válaszoltam volna a levelére, megnéztem nincs-e online Messengeren. Úgy láttam elérhető, így írtam neki egy üzenetet.

Én: Elolvastam az üzeneted. Tetszett a könyv?

BB: Az évszázad legjobbja. Imádtam. A főnököm kiakadna, ha tudná, azért vagyok ilyen használhatatlan, mert késő éjjelig olvastam. Azt mondtam neki kicsit megfáztam. Szóval köszönöm, hogy hazugságra kényszerítettél.

Én: Ne engem okolj érte. Nem én hazudtam helyetted.

BB: Mindegy, megérte.

Én: Nagyszerű, ezt akartam hallani. Habár a fejfájásod sajnálom. Talán egy Bloody Mary segítene, vagy egy jó kis zsíros hamburger. Ez az igazi másnaposságra való kaja, nem igaz?

BB: Lehet, hogy elmehetnék egy zsíros hamburgerért most rögtön, ha az való másnaposságra, ha nem.

Nem most volt először, hogy az jutott eszembe bárcsak ismerhetném BB-t személyesen. Teljesen névtelen a neten. Persze távol álljon tőlem az ítélkezés. Azt hiszi rólam, hogy egy nő vagyok, akit Lexinek hívnak. De ő olyan szórakoztató és mindig alig várom, hogy lássam az üzeneteit. Az összes nő közül, akivel az alteregóm barátságot kötött BB a kedvencem. Jó barátok lettünk, és amikor beszélgetünk, nem feltétlenül a könyvekről beszélünk. Mindenről tudunk egy kicsit dumálni.

Én: A zsíros hamburger jól hangzik.

BB: Akkor menj és vegyél egyet. Mennem kell. Civil meló, tudod?

Én: A civil meló a vég.

BB: Nekem mondod?

Nem tudom, mit csinál BB, soha nem tett rá említést és én sem kérdeztem soha. Ha nyitottabb lenne a személyazonosságával kapcsolatban, persze jó lenne. De megértem, amiért a névtelenséget választja.

BB kilépett, gondolom visszament dolgozni. Egy kicsit csalódott lettem. Szeretek vele dumálgatni. Pokolian szórakoztató. Szeretem azokat a nőket, akikkel lehet kötözködni és ő érti a viccet. Sokat fantáziálok róla, milyen is lehet. Hogy nézhet ki, hol élhet. Úgy képzelem nagyon bátor és a húszas éveiben járhat. Vicces lenne felfedezni, hogy mennyire más lehet a valóságban, mint a képen, amit magamban festettem róla.

Volt még egy e-mailem, egy meghívó a helyi könyvesbolttól. Amy Aurora, egy jól ismert romantikus regényíró dedikálja a könyvét ott. Gondoltam benézek, és majd meglátjuk mi sül ki belőle. Természetesen Lexiként én soha nem tehetnék ilyesmit. De szórakoztató lenne látni milyen is lehet az ilyesmi, különösen egy rivális írót illetően.

De ez majd csak szombaton lesz, így csak beírom az emlékeztetőbe, mielőtt visszatérek a legutolsó könyvemhez.