Huszadik fejezet
ALEX
Fordította:
Maya
Megfogom
Mia haját, elég szorosan ahhoz, hogy én irányítsam. A válla fölött rám néz, még
mindig üveges a tekintete, és beleharap az alsó ajkába.
Lehajolok
hozzá és megcsókolom a tarkóját, hagyom, hogy a farkam belemélyedjen a
fenekébe. Megborzong, és én dörzsölgetem, élvezve a csupasz bőrét a farkamon. A
teste tapintása és az íze a számban megőrjít.
– Ne
mozdulj! – elveszek egy óvszert az éjjeliszekrényről és felhúzom.
Mia
az ágy szélén ül, előre dőlt. Megfogom a csípőjét és hátulról belécsúszok.
Felnyög, ahogy a teljes hosszúságomat magába fogadja. Megállok, élvezve a
punciját, ami körülölel. Ívbe feszül a háta, és úgy nyomja nekem magát, mintha
megpróbálna még mélyebbre húzni magába.
Szorosan
tartom a csípőjét és ki-be mozgok. Ez a látvány elképesztő. A haja a hátára
hullik. A keskeny dereka. A csípőjének íve. A feneke. Bassza meg, az a fenék.
– Istenem,
Mia, olyan kibaszott szexi vagy.
Felveszem
a tempót, és ő minden döfésnél felnyög. Valósággal bele akarom vésni az
érzékszerveibe, hogy milyen érzés, amikor a testünk eggyé válik. Azt akarom,
hogy még akkor is emlékezzen, milyen érzés a farkam, amikor nem vagyok benne.
Azt akarom, hogy vágyjon rám. Csak rám.
Azt
akarom, hogy tudja, hogy az enyém.
Felhúzom
és megfordítom. Visszamászik az ágyra, és én fölé mászom. Megcsókolom, ahogy
újra belemélyedek, hagyom, hogy a saját íze mindkettőnk ajkán ott legyen. A
nyelve az enyémmel táncol, és a testünk mozog. Istenem, ő olyan jó. Lendítem a
csípőmet, belemerítve a farkamat.
– Szent
szar – leheli.
Puha
kezeivel végigfutja a bőrömet, cirógatva a mellkasomat, végigsimítva az államat
és a hajamat. Találkozik a tekintetünk, és én megállok, a farkam mélyen
belemélyed. Egy hosszú pillanatig a szemébe bámulok, magamba szívom a
látványát.
Valami
olyan kerít hatalmába, amit még soha nem éreztem. Minden érzékszervem lángra
lobban. A testünk összecsúszik, farkamat körülveszi a forrósága. A lélegzete a
bőrömön. Az illata megtölt. De van ott több is. A mellkasom mélyén van egy érzés.
egy fájdalom. Egy sóvárgás. Tudom, hogy ebben a pillanatban pontosan ott
vagyok, ahol lennem kell. A testem az övéhez nyomódott, a lehető legmeghittebb
módon kapcsolódva össze.
Megcsókolom,
élvezve az összetapadt szánk érzését. Megmozdítja a csípőjét, és én újra
előredöfök, könnyedén csúszva a nedvességétől. A világ többi része elsötétül.
Semmi más nem számít.
– Szeretem,
ahogy megdugsz – mondja.
– Jó
érzés?
A
szemeit forgatja. – Olyan elképesztő.
Megfogom
a mellét és megnyalom a finom érzékeny mellbimbóját. A számba veszem, és
először finoman szívom meg. Mia reagál, és én folytatom. Erősebben szívok, és ő
felkiált, a háta ívbe hajlik. A melléhez irányítom a kezét, és megszorítja,
amíg én a másikat szívom. Imádom nézni, ahogy megérinti magát. Megpöcköli a
mellbimbóját, én pedig a fogaimmal karcolom a másikat.
A
kezét eltolva a másik mellére fordítom a figyelmemet, nyalogatom és szívom,
miközben ő alattam vonaglik. A bőrének mennyei íze van és a melleinek tapintása
álomszerű.
– Kérlek,
hadd menjek el, Alex – mondja lihegő és sürgető hangon. – Az őrületbe kergetsz.
– El
fogsz, bébi. Mindent megadok, amire szükséged van.
Megemeli
a csípőjét és a hátamba vájja az ujjait, de én lelassítok. Nem hagyom, hogy ő
diktálja a tempót. Kitámasztom magam fölötte és lassú, megfontolt lökésekkel
hatolok ki-be.
Odahajolok
hozzá, az ajkaink súrolják egymást, és halkan morogva beszélek. – Ez a punci az
enyém, hallod?
– Mind
a tiéd.
Megfogom
a fenekét és újra beledöfök. – Ez a fenék az enyém.
– A
tiéd.
Erősen
megszívom a mellbimbóját és az kiugrik a számból. – Ezek a mellek az enyémek.
– A
tiéd, bébi – mondja majdnem kifulladva.
Teljesen
belenyomulok és ott maradok, amilyen mélyen csak tudok, ameddig csak tudok. – Az
enyém vagy, Mia.
A
feje fölé emeli a karjait és lehunyja a szemeit, teljesen megadva magát nekem. –
Alex, a tiéd vagyok.
A
lába alá akasztom a karomat, feljebb húzva, és olyan keményen és mélyen baszom,
ahogy tudom. Elveszíti az irányítást, velem együtt mozog és felkiált. A puncija
lüktetve lángol, a feszültség egyre jobb és oly édes.
A
feszültség a töréspontig fokozódik. A csípőmet mozgatva belemerülök, őrlő
mozdulatokat teszek. Kezd elmenni, a puncija összeszorítva pulzál a farkam
körül. Megadom neki, amire szüksége van, előrenyomulva, ahogy felkiált.
– Igen...
ó... igen... Alex…
Feladom.
Elveszítem önmagamat – benne, bennünk, ebben a pillanatban. És kibaszottul
felrobbanok.
A
feszültség utat tör magának, ahogy a heréim megfeszülnek és keményen elélvezek.
A testem minden izma megfeszül, amikor belé lövellek. Minden lökésnél a nyakába
nyögök, az öröm hullámai végiggördülnek rajtam. Darabokra hullok.
Felületesen
lélegzem, az agyam kiürül. Lebegek, elkábít az érzése, az illata és az íze.
Karjai körém fonódnak, bőre forrón és izzadtan tapad az enyémhez. A szívem a
bordáimat veri, és a testem kimerül.
Legördülök
róla, de nem állok készen rá, hogy elengedjem. Gyorsan csomót kötök az óvszerre
– később majd foglalkozom vele –, és a karjaimba húzom. Csendben fekszünk
együtt, ahogy mindkettőnknek helyreáll a légzése. Bedugja a lábujjait a két lábfejem
közé és elhelyezkedik a mellkasomon. Megcsókolom a feje búbját és magamhoz
szorítom.
Az
ujjai kis köröket tesznek meg a bőrömön. Újra megcsókolom a fejét, és ő
felemeli az arcát, hogy rám nézzen. – Ó, Istenem, Alex, azt hiszem, szeretlek.
Mindketten
megfagyunk. Tágra nyílnak a szemei, és tudom, hogy csak gondolkodás nélkül
beszélt. Tréfálkozhatott – egy viccesnek szánt spontán megjegyzés, ami kínosan
végződött. Ez pontosan olyan, mint Mia.
De
az arckifejezéséből meg tudom állapítani, hogy ez nem vicc volt.
– Sajnálom...
ez csak... kicsúszott... mármint... – dadog, miközben elhúzódik tőlem.
Általában összeszedi magát, és befejezi azt, amit mondani akar. Ezúttal
kinyitja a száját, de úgy tűnik, nem találja a szavakat.
A
tekintetünk összekapcsolódik. Hallani, hogy ezt mondja, bármennyire is
akaratlanul, nem akaszt ki engem. Valójában imádtam hallani. Valamit betölt
bennem, amiről észre sem vettem, hogy üres. Belenézek a csillogó, kék szemeibe,
és a szívem száguldozik, adrenalinnal töltve meg a szervezetemet.
Kinyújtom
a kezem és a számat az övére szorítva magamhoz húzom. Megízlelem az édes ajkait
és hagyom, hogy a mondandóm leülepedjen a fejemben.
– Azt
hiszem, én is szeretlek.
– Ó
– mondja. – Én csak kifecsegtem, és most te kimondod. Ezt
mondjuk?
– Akarod,
hogy újra kimondjam?
– Azt
hiszem, talán igen – mondja.
Halkan
felnevetek. – Mia, szerelmes vagyok beléd.
– Próbáltam
rájönni, hogyan hátráljak ki ebből – mondja. – De nem vicceltem. Annyira szerelmes
vagyok beléd.
A
szánk összeér, és csókolózunk, nevetünk és tovább csókolózunk. Magunkra húzom a
takarókat, és elhelyezkedünk, a karjaink és a lábaink összefonódnak, a testünk
olyan közel van egymáshoz, amennyire csak lehet anélkül, hogy egymásra feküdnénk.
Megtartom és lehunyom a szemeimet. Az illatával az orromban, és a bőre
érintésével az enyémen alszom el.
Sehol
sem lennék szívesebben.
♥️♥️♥️
VálaszTörlésköszi!
VálaszTörlés