13. Fejezet

 

Tizenharmadik fejezet

                                                                                                      

ALEX

 

Fordította: Meridiana

 

Miát kiverni a fejemből sokkal könnyebb lett volna, ha nem vagyunk barátok a neten.

BB üzent néhányszor az elmúlt napokban. Legtöbbször jelentéktelen dolgokról. Kérdezte Lexi legutolsó könyvét, küldött olyan könyvkiadással kapcsolatos linkeket, amikről azt gondolta, érdekelhetné Lexit, és még néhány olyan üzit, ami nem kapcsolódott Alexhez.

De amikor újra megemlítette a sikertelen randiját Lexinek, az szíven ütött. Elmondta, hogy igaza volt, a pasit tényleg nem érdekli, és nem is üzent, habár megígérte.

Mintha nem tudtam volna. Megértettem a csalódottságát, én is elég szarul éreztem magam ettől. Próbáltam neki valami olyan választ kiötleni, ami rövid és támogató, remélve hogy nem ír többet erről Lexinek.

Csütörtökön a belvárosban volt találkozóm apával a Virginia Mason kórházban. Egy újabb hátműtétre van szüksége, amit egy igen nehéz rehabilitáció követ majd. Az orvosai nagy reményeket fűznek hozzá és úgy érzik drasztikusan javulhat az életminősége, ezért most akarta ezt a család is. Ez azonban elég komplikált, mivel a biztosítása nem fedezi teljes összegben a kiadásokat, ő pedig nagyon ellenzi, hogy támogassam a fizioterápiás költségeket.

Apa ma találkozik a kórház kapcsolattartójával, hogy megbeszéljék a részleteket és tájékoztassa a felmerülő költségekről. Miközben odamentünk, megpróbált lebeszélni arról, hogy ott legyek, de tudtam, hogy a költség sokkolóan magas lesz, így ott akartam lenni, hogy biztosítsam róla rendben lesz a pénz, és hogy szembe tudunk nézni a következő műtéttel is. A legutolsó dolog volt, ami most hiányzott, hogy apa visszalépjen és törölje ezt az egész dolgot.

Ültem apával a várószobában, szürcsölgettem a tejeskávém és olvastam a híreket a telómon. Apa mellettem ült és rá jellemzően elbújt egy újság mögé.

Jött egy nővér kék egyenruhában, mosolyogva. – Mr. Lawson, bekísérem Önöket.

Követtük őt egy kis konferencia terembe, amit egy körasztal fogalt el. Apa nem mozgott túl gyorsan a járókeretével, de igyekezett. Megbizonyosodtam róla, hogy a szék elég stabil, ahogy leült, utána én is leültem mellé.

– Mindjárt itt lesz a hölgy – mondta az ápoló mielőtt magunkra hagyott bennünket.

Vártunk néhány percet, és apa már az óráját kezdte nézegetni.

– Ne légy ideges – mondtam –, még nem vagyunk itt régóta.

– Utálom, amikor ezt csinálják az emberrel – mondta apa.

Egy női hang szűrődött be az ajtón keresztül. – Ken Lawson? Nagyon sajnálom, hogy várnia kellett.

Felnéztem és egyszerűen nem hittem a szememnek. És a fülemnek. De már amikor az első hangokat meghallottam, tudtam kit fogok meglátni. Miát.

Hát persze, hogy őt.

Mondhatnám, hogy az univerzum újra össze akart bennünket hozni, de nem hiszek ebben a dolgokban. Mindamellett, úgy tűnt az égiek komolyan meg akarnak szívatni.

Mia, ahogy kinyitotta az ajtót, megállt egy pillanatra és a szemei tágra nyíltak. Rám bámult egy másodpercre, arcán düh és döbbenet futott át. Aztán felkapta a dossziéját, megigazította a szemüvegét és leült az asztal másik oldalára.

Néhány papír kicsúszott és elrepült egy hirtelen szellőtől. Elkaptam őket mielőtt a padlóra estek volna és az asztalon keresztül odanyújtottam neki. Anélkül tette el, hogy rám nézett volna.

Bemutatkozott apának, akinek persze fogalma sem volt róla, hogy mi ismerjük egymást. Apa elmagyarázta Miának, hogy én a fia vagyok, de Mia még mindig nem volt hajlandó rám nézni.

Nem hibáztathattam azért, mert dühös. Tulajdonképpen lapátra tettem. És habár én tudtam az okaimat, de egyre inkább nehezemre esett emlékeztetni magam miért is olyan fontosak.

Mia megbabonázott. Figyeltem a száját, ahogy mozog, épp csak felfogtam mit mond – ami nem volt épp hasznos, mivel ezek apának fontos dolgok voltak. Próbáltam a szavaira koncentrálni, az eljárás különböző fázisairól beszélt, a műtétről, a rehabilitációról, a fizioterápiáról. De én csak arra tudtam gondolni, milyen érzés volt, amikor megcsókoltam. Ki akartam húzni az előtérbe, nekidönteni a falnak és újra csak csókolni.

Elkaptam még néhány szót arról mi következik még, valamint az otthonápolási lehetőségekről. Apa válaszolt néhány kérdésre, én meg csak bólogattam és próbáltam úgy tenni, mint aki figyel. Mia odanyújtott az asztalon át pár nyomtatványt apa elé, miközben ezt tette kicsit elfordult. Pont csak annyira volt közel, hogy újra megérezhessem az illatát.

Nagyon nagy bajban voltam.

Az egész testem reagált rá. Annyira gyönyörű volt, a kis fehér gombos blúzában, kék kardigánt viselt egy ezüstlánccal a nyakában, sötét haja lehullt a vállaira. Amikor megnyalta az ujját, hogy egy újabb papírlapot tegyen a kupacra, a szívem dübörögni kezdett. Hülye dolog, hogy az illata mit indít el bennem. Már el is képzeltem ezt az illatot a lepedőmön, egy végigdugott éjszaka után és nagyot nyeltem Tényleg le kell állítanom magam. Az ilyen gondolatok, miközben ott ülök a saját apám mellett, bőven kimerítik a kínosság fogalmát.

– Elérkeztünk ahhoz a részhez, amit nagyon nem szeretek – mondta Mia, a figyelmét teljesen apára irányítva, mintha ott se lennék. – A költségekről kell beszélnünk. A biztosítása nem fedezi teljes egészében a műtétet, az ápolást és a rehabilitációt. Keresni kell egy plusz bevételi forrást, ha úgy dönt, hogy vállalja ezeket.

Apa fészkelődött a székében. – A biztosító jelezte, hogy ez előfordulhat.

Mia végre észrevett, csak érintőlegesen, mielőtt visszanézett apára. – Körülbelül ötvenezer dolláros plusz kiadással kell számolnia.

Apa már nyitotta a száját, de megállítottam.

– Rendben – mondtam. Mire mindketten meglepetten néztek rám. Találkozott a tekintetünk apával, de megráztam a fejem. – Ne vitatkozz velem. Ezért vagyok itt. Biztosan kellett tudnom, hogy mivel nézünk szembe. Tudom fedezni a kiadásokat.

– Alex, ezt nem tudod kifizetni – mondta apa.

– De igen, éppenséggel ki tudom. És ki is fogom. Ha ez segít, az százszorosan megéri.

Próbáltam Mia pillantását elcsípni, de ő belebújt a papírjaiba.

– Köszönöm, hogy bejöttek – mondta. – A következő lépés, hogy jelentkeznek az operációt megelőző vizsgálatokra a recepción. Kifelé meg is tehetik. És Mr. Lawson, tudom, hogy ez mennyire ijesztő lehet önnek, de hívjon fel bátran, ha bármilyen kérdés felmerül.

Felállt, de a kardigánja egy gombja beleakadt a székbe. Próbált kiszabadulni, és összeszedni a mappáját, és vetett rám egy szemrehányó pillantást, mintha az egész az én hibám lenne.

Én apának segítettem talpra állni és ő elindult az előtérben lévő recepciós pult felé. Mia mögötte várakozott, és láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal kirohant volna a szobából, amint szabaddá válik az út.

Hagyd elmenni Alex, jó okod volt, hogy ne akard látni újra, és ezek most sem változtak semmit.

Picsába az okokkal.

– Mia, várj.

Az ajtónál állt habozva, de nem fordult felém. Apa kiment.

Közelebb léptem. – Beszélhetnénk?

– Gondolom, de nem vagyok benne biztos, hogy te miért akarnál – válaszolta.

– Tudom, azt mondtam írok, de mégsem tettem. – Franc, hogy magyarázzam ezt meg, anélkül hogy még mélyebbre süllyednék. – Elég húzós napjaim voltak, apa miatt is, meg minden. Csak elgondolkodtam, hogy épp ilyenkor randizgatni helyes dolog-e.

– Akkor először miért hívtál el? – fordult felém a vállai fölött. – Ha nem érdekeltelek, miért vesződtél ezzel?

– Ez a baj, Mia, nagyon is érdekelsz – tettem felé egy újabb lépést. – Egész héten rád gondoltam, valójában nem is tudtam másra gondolni, csak rád.

Egy kicsit felengedett. – Azt gondoltam, hogy ahogy végződött a randink, mégsem tetszem eléggé ahhoz, hogy újra keress.

Nem tudtam hazudni. Összetörte a szívem. – Szent ég, Mia. Dehogy. Csak teljesen lefoglaltak a saját hülyeségeim. Igazság szerint, túlságosan is kedvellek.

A dossziéja kicsúszott a kezéből, de odaléptem és elkaptam mielőtt szétrepültek volna a papírok. Lenéztem rá és szemeim fogva tartották az övét, miközben a kezébe nyomtam a dossziét.

– Nagyon sajnálom, hogy nem üzentem – mondtam, a hangom áthidalta a köztünk lévő távolságot. – Meg kellett volna tennem. Jóvátehetem valahogy?

Kinyitotta a száját, de néma maradt.

– Van programod holnapra? – kérdeztem.

– Nincs – csóválta meg a fejét lassan.

– Akkor engedd, hogy meghívjalak vacsorázni.

Vett egy mély levegőt, belenézett a szemembe. – Rendben. Egy vacsora. De legyen valahol kellemesebb helyen.

Rákacsintottam és ösztönösen közelebb léptem. – Abszolút.

Mindketten vártunk és egyikőnk sem nézett félre. Megérintettem az állát, felém emeltem az arcát és közelebb hajoltam. Lágyan megcsókoltam és belélegeztem az illatát, miközben átkaroltam.

Vonakodva toltam el. – Ha hétkor felveszlek, az jó?

A szemei megrebbentek és pislogott néhányat. – Izé, hét? Persze, a hét az jó.

– Tökéletes, akkor holnap találkozunk.

Bólintott, és a mellkasához szorította a dossziéját. Elszakítottam magam tőle, hogy apa után eredjek. Az előtérben találtam rá, épp a recepcióssal beszélgetett. Megbizonyosodtam róla, hogy mindent elrendezett, amit kell, aztán hazavittem.

Amikor hazaértem, ledobtam a kulcsom a pultra és ledobtam magam a kanapéra. Nem voltam biztos, hogy jutottam el idáig, de ki kell találnom valamit. Miától elszakadni egyszerűen képtelen vagyok. Ő is olyan meglepett volt, mint én, amikor belépett a szobába, megváltás volt őt újra látni, maga volt a megtestesült felüdülés.

Most, hogy azt már elhatároztam, hogy újra találkozunk, ki kell találnom miként is valósítsam meg.

Először is, nem hazudhatok neki semmi másban, csakis az írói álnevemről. Ha Mia nem az a nő lenne aki, nem is kellene elmondanom neki, hogy romantikus regényeket írok, de ez most egy teljesen más dolog. Ragaszkodnom kell, ahhoz a történethez, amit mindenki másnak is mondok, egy tanácsadó vagyok, aki otthonról dolgozik. De minden másban az igazat kell mondjam neki, Alexként és Lexiként is.

Ha üzen Lexinek, megpróbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy ne akarjon rólam beszélni. Próbálok majd rövid válaszokat adni és nem fogok további információkat kicsikarni, habár nagy lesz a kísértés. De nem akarok ilyen módon előnyt szerezni. Amennyiben Lexi nem mutat érdeklődést BB randija iránt, Mia talán nem hozza fel többet. Ez lesz az a mód, ahogy megőrizhetem BB és Lexi barátságát és elkülöníthetem a Miával való kapcsolatom.

És ki tudja még, hogy alakul a kapcsolatom Miával. Nem feltétlen lesz egy holtodiglan holtomiglan dolog. Azért az ironikus, hogy pont egy romantikus regényeket író ember, nem hisz a boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezésben, de én nem hiszek. Ezt a fantáziavilágot megtartom a könyveimnek. A dolgok nem így működnek a valóságban vagy legalábbis nálam még nem.

Amennyiben Miával már elég hosszú ideig működnek a dolgok, elárulom neki ki is vagyok, csak még ki kell találnom, hogy adom ezt elő neki. De majd akkor fogok ezzel foglalkozni – ha egyáltalán – odaérünk.

A telefonom felvillant, üzenet érkezett. BB-től jött, kicsit haboztam mielőtt megnyitottam. Érdekesnek ígérkezik.

BB: Ma volt az legőrültebb napom.

Én: Tényleg?

BB: Igen, emlékszel még arra fickóra, aki otthagyott és nem hallottam róla többet?

Én: Igen.

BB: Ma összefutottam vele.

Én: Azta, gondolom volt nagy meglepetés.

BB: Tényleg volt, őszintén? Teljesen lefagytam. Elnézést kért tőlem a múltkoriért, és újra elhívott.

Én: Igent mondtál?

BB:            Viccelsz? Nem hiszen, hogy tudtam volna nemet mondani. Teljesen elveszi az eszem, nem is tudok normálisan gondolkodni. Leáll az agyam és elöntenek a hormonok, a vérem pedig felforr.

Én: Úgy látom, jól fogsz szórakozni.

BB: Remélem, megint megcsókolt, hát ne tudd meg! Asszem fel kell majd vennem a speckó randi alsóneműm.

Speckó bugyi? Mit jelent ez? Oh. Ezek szerint szexre készül… Vettem egy mély levegőt és gyorsan válaszoltam, nehogy elkezdje nekem folytatni.

Én: Ez bámulatos BB. Bocs, de most mennem, kell később folytatjuk.

Nos, ez gyorsan összekuszálódott. Talán más pasik gratulálnának maguknak, hogy így bebiztosítva látják a boldog randi véget. Vagy legalábbis a speckó bugyit. És már megint ott tartunk ahonnan elindultunk.

Akarom őt, ez nyilvánvaló. Nagyon vonzódom hozzá és igen nehéz volt koncentrálnom, amikor láttam. De mi a fenét csináljak, amikor ő mindent elmesél Lexinek? Vékony jégen járok és nem akarom, hogy beszakadjon alattam.

A megoldás egyszerű. Nem fekszem le vele holnap. Elmegyünk randizni, jól érezzük magunkat, aztán elköszönök tőle.

Egy türelmes fickó vagyok, szóval nagyon az az érzésem, hogy rá érdemes várni.