3. Fejezet

 

Harmadik fejezet

 

ALEX

 

Fordította: Meridiana

 

A monitort bámultam és alig hittem el, amit látok. Épp azt írtam le?

 

VÉGE

 

Amióta írtam – ami elég sok ideje volt, ez volt az első olyan könyv, ami után leírtam ezt a szót. Még sose fejeztem be könyvet.

De ezt most igen. Megsimítottam a kócos hajam és bámultam még egy kicsit a képernyőt. A szemeim kiszáradtak, borostás lett az arcom, amik nem meglepőek, figyelembe véve, hogy hajnali három van és az elmúlt két hét egy termékeny időszak volt. Még szabadságra is eljöttem, amikor rádöbbentem, hogy be kell fejeznem ezt a történetet. Reggeltől késő estig írtam napokig. Még sose szippantott be így egy könyv sem, hogy nem tudjam levenni a kezeim a billentyűzetről órákon át. Általában lassan írok és módszeresen. Tekintve, hogy a jegyzeteim alapján alaposan megválogatom a szavaimat, ami időigényes.

Ez a könyv teljesen máshogy készült. Amint elkezdtem alig vártam, hogy befejezzem. Nem tudtam leállni.

Nem tudom, hogy ez mit mond el rólam, de ez a könyv egy érett romantikus regény lett.

Amit Kendra az ebédnél mondott nekem aznap, azóta is az járt a fejemben. Elkezdtem más megközelítésből nézni a dolgokat. Mi van, ha neki van igaza? Mi van, ha hiába vagyok okos és tehetséges, hogy tudom ezt az életben hasznosítani?

Átkapcsoltam kutató módba. Ez az, ami nagyon ment. Rákerestem kiadó kivonatokra, könyveladásokra, marketingre, mindenre. Megtudtam, hogy a könyvpiacon a romantikus könyvek nagyon dominálnak, különös tekintettel az e-bookok piacára. Hirtelen, Kendra tréfás megjegyzése a romantikus regényírásról már nem is tűnt annyira őrültségnek. Valójában egy nagyon jó ötletnek tűnt.

Ha képes vagyok romantikus regényt írni. És ez egy nagy ha.

A baj az, hogy a romantikus regényeknek van egy nagyon különleges szabálya: a végüknek mindig boldognak kell lennie. Ami engem illet, szerintem ez egy álomvilág. A boldog vég a való életben elég ritka, mint egy unikornis.

Az ötlet mesésnek tűnt, így elkezdtem kiolvasni néhány népszerű romantikus regényt. Amikor kb. az ötödik közepén jártam, amit öt nap alatt olvastam ki, rájöttem: ráéreztem a történetekre, megértem őket. Ezek tényleg fantasy-k voltak. Ez volt a biztos pont bennük. Észrevettem bennük a visszatérő mintát, ami olyan volt, mint egy számítógépes kód. Teljes mértékben megértettem őket. Ami ezekben a könyvekben van, nem kell, hogy a valóságban is létezzen. A képzeletbeli világ miatt veszik az olvasók.

Rádöbbentem a valóságra, a romantikus regények olyasvalamik, mint a számítógépes programok, amik írásával éveket töltöttem.

Az egész anyag kezdett kibontakozni a fejemben, elhatároztam, hogy a fenébe az óvatossággal és megpróbálok egyet írni. Egy nap alatt lejegyzeteltem a karaktereket és a sztorit. Hozzáadtam, amiket megtudtam a könyvekből – hogy mi működtette őket – így körvonalazódott a történet. Megbizonyosodtam arról, hogy olyan témákat érintek, amelyeket az olvasók imádtak.

Aztán két hetes kávémámoros állapotban írtam.

Újra arra két kis szóra pillantottam, lementettem a dokumentumot, majd kikapcsoltam a laptopomat, azon tűnődve, hogy mi a francot csinálok az életemmel.

 

 

Kendra lehuppan az előttem lévő fotelba és tágra nyitott szemmel néz rám. – Ezt most kibaszott komolyan gondolod?

– Komolyan, de mit?

Kivette a kéziratomat a táskájából és az asztalra tette. – Ezt?

– Szerintem nem lett olyan rossz…

– Rossz? – kérdezte. – Te most viccelsz velem?

Hányingerem lett és úgy éreztem elvesztegettem két hetet az életemből. Francba is, igazából azt gondoltam van a könyvben lehetőség. – Kendra konkrétabb kell lenned. Mondd meg az igazat, elviselem. Tényleg olyan borzasztó?

– Alex, ez az egyik legjobb könyv, amit valaha életemben olvastam.

Összeráncolom a homlokom, a szám is tátva marad és pár pillanatra megszólalni sem tudok. Most szórakozik velem? – Tessék?

– Ez a könyv hihetetlen – mondja. – Teljességgel benne van minden, ami egy jó romantikus könyvhöz kell. Vicces, érdekesek a karakterek. A főhős álomszerű, igazán sok érzelem van benne, forró, heves szex. Magával ragadott a történet, teljesen elfelejtettem, hogy az öcsém írta ezt az egész huncutságot. A vége pedig látványos. Nevettem rajta. És sírtam. A falhoz akartam csapni párszor, ahol megérdemelte. Ez a vég… ó, Istenem. Ezt tényleg te írtad?

– Igen, én.

– Mikor?

– Az elmúlt pár hétben – mondtam. – Miután befejeztem átfutottam egyszer, de biztos vagyok benne, hogy tele van hibákkal. Egyszerűen csak megírtam, és kinyomtattam, odaadtam neked. Nem akartam túl sokat agyalni azon, hogy amit leírtam az esetleg nem jó.

Úgy nézett rám, mint aki még soha nem látott, lassan félrebillentette a fejét és azt mondta. – Még mindig nem hiszem el, hogy ezt te írtad…

– Hát, köszi? Gondolom…

– Csak nem tudtam, hogy ez lakozik benned – mondta. – Most teljesen őszinte leszek veled. Ez egy nagyszerű regény. Szerkeszteni kell, de ez a legkevesebb. Az írásod nagyon átlátható. Telitalálat, a szó legjobb értelmében.

– Azta, nem vártam ilyen heves reakciót – mondom.

– Ki kell adnod!

Megdörzsölöm az állam és félrenézek. Ez a terv, persze. Nem csak a móka kedvéért akartam romantikus regényeket írni (bár leszögezném, azért vicces volt). De nem voltam igazán biztos benne.

– Nem tudom. Olyan összecsapottnak érzem. Csak megírtam. A kiadatás teljesen más történet, mint megírni egy könyvet. Azt se tudom, hol kezdjem.

Összehúzta a szemöldökét. – Hülyeség.

– Mi?

– Nem mondod nekem, hogy nem végeztél mindenre kiterjedő kutatást a kiadásról?

– Igaz, végeztem. De ahogy mondod, kell egy szerkesztő, egy borítóterv és egy kiinduló terv és…

– Én intézem a szerkesztést – mondta. – Nem okoz gondot, hamar meglesz.

– Rendben…

– Álnéven akarod kiadni? – kérdezte.

Felszaladt a szemöldököm. – Te mit gondolsz?

– Ez okos dolog lenne. Jobban el lehetne adni egy női név alatt. – Kendra hátradőlt és beharapta az alsó ajkát. – Hogy hívjunk? Amanda? Nem. Desiree? Nem. Felicity? Nem, ez nem jó.

– Mit szólsz a Dixie Normoushoz?

– Hagy abba – mondta nevetve. – Játszunk a neveddel, hogy Alex. Alexa? Nem ez nagyon hasonló. Megvan, Lexi!

– Lexi?

– Igen. Lexi Lawson jól hangzik, de túlságosan hasonlít az eredeti nevedre. Keressünk valamit, ami alliterál. Lexi? Lewis? Nem. Lawrence? Nem. – Feltartotta az ujját. – Megvan. Logan. Lexi Logan.

– Oké, ez nem rossz. Tudok élni Lexi Loganként. Bár ez volt a lehető legfurcsább beszélgetés, amit egész életemben folytattam veled. Tényleg ezt fogjuk csinálni?

– Persze, hogy ezt fogjuk tenni. Nos, te fogod ezt megcsinálni, de segíteni fogok. Küld el nekem a kéziratot wordben, hogy meg tudjam szerkeszteni. Kezdj el elintézni dolgokat, hogy minden készen álljon a kiadásra. Nem viccelek Alex, a könyv hihetetlen. Dobd piacra, hadd lássák, és soha nem tudod, hogy mi sülhet ki belőle. Ez lesz a nagy áttörés.

Visszatartottam a lélegzetem. – Oké, csináljuk.

– Alex?

– Igen?

– Kezdj el dolgozni a következőn!

– Várj! A következőn?

– Ha ez a könyv bejön, az olvasók a következőt kezdik el követelni. Válassz ki egy mellékszereplőt ezek körül. Mark, a fiútestvér, tökéletes lenne. Kell még egy kis szex a könyvbe és hidd el mindenki oda lesz érte. Bízz bennem.

 

 

Egy évvel később hét regényem jelent meg Lexi Logan névvel. A könyveladások őrületesek voltak, a rajongói üzenetek elárasztottak, és kiléptem a szar melómból. Azon dolgoztam, hogy apámat kiássam az adósságokból és biztosítsam számára a kezeléseket, amire szüksége volt. Habár még mindig egyedülálló voltam, ami egy kicsit bosszantott, de nem okozott különösebb gondot, hogy meggyőzzem magam, hogy az életem más területei kárpótolnak érte.

Azt hiheted, hogy most jön az, hogy a többi már történelem. De tényleg, ez csak a kezdet volt.